Az anya pszichés jóllétének jelentősége a baba fejlődése szempontjából színtiszta biológia.

Az életfunkciókat és a szervezet homeosztatikus egyensúlyát irányító autonóm idegrendszer ugyanis a tapasztalatok hatására alakul. Az idegrendszer folyamatos interakcióban van már születés előtt is a környezeti hatásokkal. Az anya szocioökonómiai státusza, a nem megfelelő társas támasz és a pszichoaktív szerhasználat hatással van a magzat autonóm idegrendszeri funkcióira, számol be Deb Dana, Stephen Porgess polyvagális elméletének elkötelezett képviselője számos kutatási eredményről (Alkon és mtsai, 2014; Fifer, Fingers, Youngman, Gomez-Gribben &Myers, 2009, Hambleton és mtsai, 2013).

Az anyai hangulat, szorongás, depresszió közvetítődik, befolyásolva a baba autonóm idegrendszerének aktivációs szintjét, beleértve a baba szívritmusát (Kinsella & Monk, 2009). Ezek a korai hatások alakítják ki a szokásossá váló autonóm idegrendszeri reakciókat.

Az anya-magzat/baba-mama kapcsolatban az összehangolódás nem csak tudatos, hanem autonóm idegrendszeri alapokon is nyugszik, közkeletű néven zsigeri szintű. A baba aktivációs szintjét az anya autonóm idegrendszerének aktivációs szintje közvetlenül befolyásolja.

Ezt a polivagális elmélet ko-regulációnak hívja, azaz a baba szabályozása egy másik emberi lény szabályozásától függ. Ez nem csak gondozási tevékenységeket jelent tehát, hanem egy megnyugtató, csillapító, biztonságot nyújtó jelenlétet, amelyben a gondozó is nyugodt. Ebben a folyamatban autonóm idegrendszer találkozik autonóm idegrendszerrel és egy másik emberi lény szabályozó jelenlétére való igényünk olyan biológiai tény, melynek szükségessége nem múlik el soha.

Ezért nem magánügy, hogy van egy anya.

Irodalom: Deb Dana, 50 Polyvagal Excercises for Safety and Connection, Norton Books