Bár a várandóság élettani, lelki folyamati természetes módon készítik az anyát a szülésre, a nők egy része a szülés közeledtével egyre inkább fél a rá váró megpróbáltatásoktól (amit jócskán erősítenek a rémtörténetek, amit a környezet előszeretettel ecsetel, merő jószándékból).
A közelgő szülés által kiváltott szorongás nem csak a baba egészségére hathat hátrányosan, de a komplikációmentes szülést is hátráltatja. A Michigani egyetem tanulmánya szerint a szorongó nők átlagosan hosszabb időt töltöttek vajúdással. A Brown Egyetem kutatása is érdekes: 50 nőt tanulmányoztak, akiknek fele várta az anyaságot és a szülést, másik felük viszont félt tőle. Minden szorongó nőnél legalább egy komplikáció fellépett a szülés során, sokszor még a babáiknál is. A nem félő anyáknál egyáltalán nem voltak komplikációk. A Cincinnati egyetem tanulmánya szerint az anyasággal szembeni negatív érzések és a saját anyával való rossz viszony hosszabbította meg leginkább a szülést. (Verny, 1991) Épp ezért van létjogosultsága a várandóság alatti önismereti folyamatnak, amelynek során felülvizsgálható a hozott anyai minta, az anyakép, és az anyaszereppel kapcsolatos félelmek. Befektetett energia kell ahhoz, hogy az “anyja lányából a lánya anyjává” válhasson valaki. (Persze kisfiú esetén is érvényes mindez, csak így jobban hangzott… 🙂 )(Leff, 1993 és Stern)
A szüléstől való félelem ezen kívül egy öngerjesztő folyamat: az önigazolást kereső agy épp a rémtörténeteket fogja meghallani. Ehhez hozzáadódik a kismamák befolyásolhatósága, hiszen másállapotban érzékenyebbek, sebezhetőbbek: minden jobban “betalál”. A környezet szuggesztív hatása különösen érvényesül szülés közben, hiszen a nő eleve módosult tudatállapotban van. (Varga, 2002) Ha egyfolytában sulykolják nekünk, mennyire fáj, fájni is fog. Próbáljuk ezt kikapcsolni vagy megkérni a “károgókat”, hogy pozitív üzeneteket alkalmazzanak, semmi mást.
A közelgő szülés által kiváltott szorongás nem csak a baba egészségére hathat hátrányosan, de a komplikációmentes szülést is hátráltatja. A Michigani egyetem tanulmánya szerint a szorongó nők átlagosan hosszabb időt töltöttek vajúdással. A Brown Egyetem kutatása is érdekes: 50 nőt tanulmányoztak, akiknek fele várta az anyaságot és a szülést, másik felük viszont félt tőle. Minden szorongó nőnél legalább egy komplikáció fellépett a szülés során, sokszor még a babáiknál is. A nem félő anyáknál egyáltalán nem voltak komplikációk. A Cincinnati egyetem tanulmánya szerint az anyasággal szembeni negatív érzések és a saját anyával való rossz viszony hosszabbította meg leginkább a szülést. (Verny, 1991) Épp ezért van létjogosultsága a várandóság alatti önismereti folyamatnak, amelynek során felülvizsgálható a hozott anyai minta, az anyakép, és az anyaszereppel kapcsolatos félelmek. Befektetett energia kell ahhoz, hogy az “anyja lányából a lánya anyjává” válhasson valaki. (Persze kisfiú esetén is érvényes mindez, csak így jobban hangzott… 🙂 )(Leff, 1993 és Stern)
A szüléstől való félelem ezen kívül egy öngerjesztő folyamat: az önigazolást kereső agy épp a rémtörténeteket fogja meghallani. Ehhez hozzáadódik a kismamák befolyásolhatósága, hiszen másállapotban érzékenyebbek, sebezhetőbbek: minden jobban “betalál”. A környezet szuggesztív hatása különösen érvényesül szülés közben, hiszen a nő eleve módosult tudatállapotban van. (Varga, 2002) Ha egyfolytában sulykolják nekünk, mennyire fáj, fájni is fog. Próbáljuk ezt kikapcsolni vagy megkérni a “károgókat”, hogy pozitív üzeneteket alkalmazzanak, semmi mást.