Amikor traumatikus esemény történik velünk, az egész testünk reagál. Máshogy ver a szívünk, stresszhormonok termelődnek a szervezetünkben, felpörgünk vagy éppen lefagyunk, és minden sejtünk részt vesz annak a lenyomatnak az elkészítésében, amelyben érzelmek, gondolatok és testi reakciók kapcsolódnak össze és élnek tovább bennünk  – akár életünk végéig – változatlan formában. Az agyunk eltárolja ezt a működésmódot és anélkül, hogy esélyünk lenne ésszel felülírni, újra-és-újra előveszi ezt a bevált módszert a stresszhelyzet kezelésére- közelről vagy távolról – hasonló helyzetben. Egyszer már működött, hiszen életben maradtunk. És a szervezet konzervatív, ha a túlélésről van szó.
Csakhogy ez mentális betegséget, káros pszichológiai működésmódot hozhat létre hosszú távon, hiszen a vészcsengő olyankor is bekapcsol, amikor nincs rá szükség. Győzködheti magát az ember végtelenségig arról, hogy nincs oka félni, az, hogy az ember ilyenkor menekülő nyuszivá válik, nem kontrollálható racionálisan.
Az EMDR – amely a szemmozgásos deszenzitizáció és újrafeldolgozás angol megfelelőjének mozaikszava – egy mélyebb szinten nyúl hozzá ahhoz, ahogy az információ az agyban tárolva van. Biológiailag, a neuronok egykor adaptív, mára azonban diszfunkcionálissá vált összekapcsolódását bombázza szét gyógyszerek nélkül.
Nagyon jó módszer, most tanultam. Remélem, sokaknak fogok tudni vele segíteni.