Érzelmileg is: ne beszéld meg vele, hogy „ellenségnek” tekinted!
Bármilyen szomorú, önvédelmed érdekében kénytelen vagy belátni, hogy akit családtagnak, rokonnak – ezáltal bizalmi, kötődési személynek – hittél, valójában ellenfél, akivel ellenérdekeltek vagytok.
Navarro is megerősít ebben a meggyőződésemben:
„Ha veszélyben vagyunk, cselekedjünk! Ha a testünkben, a zsigereinkben, az agyunkban érezzük, hogy menekülnünk kell, tegyük meg. Legyünk óvatosak, lehetőleg ne vonjuk magára a figyelmét, csak meneküljünk!” (Joe Navarro: Veszélyes személyiségek, Libri Kiadó, 2015, 278-279. o.)
„Gondolkozzunk! Ha rendkívül veszélyes személyiséggel van dolgunk (én idesorolnám a nárcisztikusokat is, nem csak a pszichopatákat), biztonságosabb, ha nem beszéljük meg vele a történteket, hanem inkább arra koncentrálunk, hogy biztonságba helyezzük magunkat. Önmagunk ellen cselekszünk, ha felszólítjuk, hogy kérjen segítséget (magyarul visszajelezzük neki, hogy valami komoly baj van vele), vagy ha túlságosan szembeszállunk vele. Ettől erőszakossá válhat.” ((Joe Navarro: Veszélyes személyiségek, Libri Kiadó, 2015, 279.o., zárójelben saját kiegészítéseimmel)
Summa summárum: mondj le arról az illúzióról, hogy egy rád tekintettel lévő emberi lénnyel vagy kapcsolatban. Az életedet mentheti meg.