Az alábbi cikk a komplex poszttraumatikus stressz zavart ismerteti Tóth Kata fordításában.

A complex poszttraumás stressz zavar (C-PTSD) olyan állapot, mely akkor jelentkezhet, ha krónikusan vagy hosszú időn át tartóan érzelmi traumának van kitéve az áldozat, melyből nincs, vagy nagyon kevés a reménye a kitörésre, elmenekülésre. A helyzet fölött nincs, vagy nagyon kevés irányítása van. Ilyen helyzetek a következők lehetnek:
  • családon belüli érzelmi, fizikai vagy szexuális bántalmazás
  • gyermekkori érzelmi, fizikai vagy szexuális bántalmazás
  • fogságban tartottság vagy elrablás
  • rabság vagy kényszermunka
  • hosszú ideig tartó bebörtönözöttség és kínzás
  • a személyes határok ismételt megsértése, áthágása egy másik személy, személyek vagy heyzet által
  • az áldozat hosszan fennálló tárgyiasítása
  • gázlángozásnak és hamis vádaknak kitettség
  • hosszan fennálló következetlen, húzd-meg-ereszd-meg vagy váltakozó dühös és beszippantó/elcsábító viselkedésnek kitettség
  • mentálisan vagy krónikusan beteg családtag(ok) hosszan tartó ápolása
  • krízis állapotok hosszan tartó fennállása
Amikor valaki egy olyan helyzetbe ragad, ami fölött annak a kezdetekor, folyamatában vagy a végén nincs, vagy nagyon kevés uralma van, a helyzet megszűnése után is intenzív rettegést hordozhat tovább magával. Ennek az az oka, hogy pontosan tudja, hogy a dolgok milyen rosszra fordulhatnak és azt is tudja, hogy ez újra megtörténhet. Azt is tudja, ha újra megtörténik, akkor az rosszabb lesz, mint előtte valaha volt.
A C-PTSD trauma mértékét nem tudjuk meghatározni a megélt trauma mértékének viszonyában. Fontos, hogy megértsük, hogy minden ember különböző és a traumák elviseléséhez szükséges tolerancia küszöbünk is különböző. Ezért, amit egyik ember le tud rázni magáról, azt egy másik ember nem képes. Ezért a C-PTSD-t magát nem feltétlenül teszi jobban vagy kevéssé súlyossá a több vagy kevesebb traumának való kitettség.
A C-PTSD-ben szenvedők esetlegesen, nem szándékoltan, ledugaszolják, vagy elnyomják a traumatikus eseményekre adott érzelmi reakcióikat, a következő lehetséges okok miatt: vagy azért, mert azt hiszik, hogy az események mindegyike önmagában nem tűnik olyan nagy dolognak, vagy pedig azért, mert nem látnak számukra rendelkezésre álló, kielégítő megoldási lehetőséget. Az “érzelmi csomag” ilyen elnyomása hosszú ideig fennállhat, általában vagy addig, amíg az „utolsó csepp a pohárban” esemény megtörténik, vagy biztonságosabb érzelmi környezetbe kerülnek és a gátak elkezdenek átszakadni.
A “komplex” szó a komplex poszt-traumás stressz zavarben azt írja le és érzékelteti, hogy a traumák egyik rétege a másikhoz hogyan kapcsolódik és hat egymásra. Néha, hibásan, azt a következtetést vonják le, hogy az egyén életében, az időben legkésőbb történt  traumatikus esemény az, amely az áldozatot térdre kényszerítette. Azonban csak ezzel az egyetlen, legutóbbi eseménnyel való foglalkozás a C-PTSD-ben szenvedő számára érvénytelenítő tapasztalatként jelenhet meg. Ezért fontos, hogy felismerjük, hogy azok, akik C-PTSD-ben szenvednek, mindegyik traumájukból eredő érzésekkel, érzelmekkel küzdenek, még akkor is, ha a legutóbbi traumatikus eseménnyel foglalkoznak épp.
Ez különbözteti meg a C-PTSD diagnózisát a klasszikus PTSD-jétől – ami tipikusan egy egyedülálló vagy kevés számú traumatikus eseményre adott érzelmi választ írja le.
A C-PTSD és a PTSD közötti különbség
Bár hasonlóak, de a komplex poszt-traumás stressz zavar némileg eltér az okoban és a tünetekben a köztudatban jobban ismert és diagnosztizált poszt-traumás stressz zavar (PTSD) állapotától.
C-PTSD inkább krónikusan ismétlődő stressz hatására alakul ki, amelytől nagyon kevés az esély elmenekülni. PTSD-t okozhat egyszeri esemény vagy rövid ideig fennálló extrém stressznek vagy traumának való kitettség.
Ezért, az a katona, aki visszatér egy intenzív csatából, inkább mutathatja a PTSD tüneteit, míg a háborúban fogolyként elrabolt egyén, akit több évig tartottak fogva, a C-PTSD hozzáadódó tüneteit mutathatja.
Hasonlóan, az a gyermek, aki egy barátja halálának tanúja lesz egy balesetben, a PTSD néhány tünetét vonultathatja fel, míg az a gyermek, aki bántalmazó családban / otthonban nő fel, a C-PTSD további, ezekhez adódó tüneteit vonultathatja fel, mint alább:
C-PTSD – mit érez az ebben szenvedő:
Azok, akik C-PTSD-ben szenvednek, úgy érezhetik, hogy nem találják a középpontjukat, kibillentek, remegősek, bizonytalanok, úgy érzik, bármelyik pillanatban érzelmileg összeomolhatnak, vagy elsírhatják magukat. Úgy érezhetik, nem szerethetők – vagy hogy nem tudnak semmi olyat tenni, ami másoknak “elég jó” lesz.
Azok, akik C-PTSD-ben szenvednek, úgy érzik kényszerítve vannak, hogy más emberektől távol tartsák magukat és magukban legyenek, hogy senki ne legyen tanúja annak, ami legközelebb történik. Esetleg félnek közeli barátságokat kialakítani, hogy elkerüljék a következő lehetséges veszteséget, ha megint valami katasztrófa következne be.
Azok, akik C-PTSD-ben szenvednek, azt érezhetik, hogy minden, amit tetsznek, csak “kimegy az ablakon” és a legegyszerűbb feladatot sem lesznek képesek ellátni. Előfordulhat, hogy az otthon történő dolgok olyan mértékben elvonják a figyelmüket, hogy nem tudnak az iskolában, munkahelyükön sikeresen teljesíteni.
A C-PTSD tulajdonságai
Hogyan nyilvánulhat meg az áldozatban, az idő haladtával:
Befelé forduló harag/düh: Evési zavarek. Depresszió. Szerhasználat / alkoholizmus. Csavargás. Iskolából kimaradás. Promiszkuitás. Ko-dependencia. Lábtörlő szindróma (rossz partnerek választása, megpróbál olyannak tetszeni/megfelelni, akinek soha nem lehet tetszeni/megfelelni, megpróbálja megoldani az elsődleges kapcsolatot).

Kifelé forduló düh/harag: Lopás, Rongálás. Erőszak. Kontrolmánia.

Egyéb: Tanult hipervigiliancia. Mások gátolt megítélése (rózsaszín szemüveg, főleg romantikus partnereké). Hatalmi pozíció keresése, olyan hivatás vagy hobbi választása, ahol fizikai veszélynek van kitéve. Gyógyító hivatás választása: terapeuta, mediátor stb.

Elkerülés – Védekezési mechanizmusként az egyén az emberi kapcsolatoktól visszavonul, hogy ezzel csökkentse a visszautasítás, felelősségrevonás, kritika vagy elhagyás kockázatát.
Hibáztatás – Annak gyakorlata, hogy az egyén egy másik embert, vagy embereket tesz felelőssé egy probléma létrehozásáért, ahelyett, hogy a probléma megoldásának módjait keresné.
Katasztrofizálás – Az a szokás, hogy az áldozat mindig a legrosszabb kimenetelt vetíti előre és kis, vagy közepes problémákat helytelenül becsül fel és katasztrófális események látja őket.
“Kontrollálj” szindróma – Ez egy olyan tendencia, amelyben az alany olyan kapcsolatokat segít elő, amelyben irányító, narcisztikus, antiszociális vagy szenvedélykiélő személyiségű partner van.
Tagadás – Azt hiszi, vagy úgy képzeli az alany, hogy némely fájdalmas vagy traumatikus körülmény, esemény vagy emlék nem létező, vagy nem történt meg.
Függőség – Felnőtt ember helytelen és krónikus függősége egy másik embertől, az egészsége, létezése/fennmaradása, döntéshozatala vagy személyes és érzelmi jól-levése tekintetében.
Depresszió (nem személyiségzavarral összefüggő) – Az a depresszió, amikor az egyén szomorúbbnak érzi magát annál, mint ahogyan a körülményei diktálnák, hosszabban, mint ezek a körülmények fennállnak és űgy tűnik, nem tud kitörni belőle.
Fantáziavilágba menekülés – Képzeletbeli kirándulás egy boldogabb, reménytelibb helyre.
Félelem az elhagyatástól – Az az irracionális hit, hogy az egyén közelgő veszélyben van, hogy személyesen elutasítják, eldobják, vagy lecserélik.
Kapcsolati hipervigiliancia – Egészségtelen érdeklődés fenntartása mások viselkedése, megjegyzései, gondolatai vagy érdeklődési köre iránt.
Identitás zavar – Pszichológiai fogalom a torzult vagy inkonzisztens én-látás leírására.
Tanult tehetetlenség- Amikor az egyén elkedzi azt hinni, hogy nincs irányítása egy helyzet felett, akkor sem, amikor pedig van.
Alacsony önbecsülés – Gyüjtőnév a negatívan torzult én-látásra, ami a valósággal nem konzisztens.
Pánikrohamok – Rövid, intenzív periódusok, amelyben félelem, szorongás lép fel, gyakorta olyan fizikai tünetekkel párosulva, mint hiperventilláció, remegés, izzadás és hidegrázás.
Perfekcionizmus – Az a nem alkalmazkodó gyakorlat, hogy az egyén magát vagy másokat egy bizonyos területen nem reális, nem elérhető, nem fenntartható szervezeti szabványhoz, rendhez vagy teljesítményhez tartja, amíg viszont néha elhanyagolja az élet más területéhez tartozó alap szabályokat, rendet, teljesítményt.
Szelektív memória, szelektív amnézia – Emlék vagy emlék hiányának olyan használata, ami szelektív azért, hogy megerősítsen egy előítéletet, hitet vagy vágyott kimenetelt.
Önutálat – Az egyén saját énjének, cselekedeteinek, erkölcseinek vagy demográfiai hátterének extrém mértékű utálata.
Csőlátás – Szokás vagy tendencia csak egy prioritás meglátására vagy arra való fókuszálásra, más, fontos prioritások elhanyagolása vagy semmibe vevése mellett.
A C-PTSD okai
A C-PTSD-t hosszan elnyúló vagy fenntartott érzelmi traumának vagy bántalmazásnak való kitettség okozza, amely traumából vagy bántalmazásból nincs rövid távon menekülési lehetőség vagy nem látható az áldozat számára ez a menekülési lehetőség.
A pontos neurológiai sérülés ami a C-PTSD áldozatokban jelen van, nem feltárt.
A C-PTSD kezelése
Kevés klinikai tanulmány született eddig a C-PTSD kezelésében. Azonban, általában a következők javasoltak:
  • A trauma és/vagy bántalmazás forrásának megszüntetése, attól való védelem.
  • A trauma valós, fontos, és nem megérdemelt mivoltának fel- és elismerése.
  • Annak fel- és elismerése, hogy a trauma valami olyanból eredt, ami erősebb volt, mint az áldozat, ezért elkerülhetetlen volt.
  • A C-PTSD komplex természetének fel- és elismerése – miszerint a korábbi traumákra adott válaszok olyan döntésekhez vezettek, amik további, meg nem érdemelt traumák bekövetkeztét segítették elő.
  • Annak elismerése, hogy a traumából való felépülés nem jelentéktelen, triviális dolog és jelentős időt és erőfeszítést fog igényelni.
  • A fennmaradó problémák elkülönítése egy olyan csoportba, amiket az áldozat meg tud oldani (mint például személyes fejlesztési célok) és egy olyanba, amiket nem tud megoldani (mint például egy személyiségzavaros családtag viselkedése)
  • Meggyászolása annak, ami elveszett és nem hozható vissza.
  • Annak azonosítása, ami elveszett, de visszahozható.
  • Olyan felépülési program, amely arra fókuszál, hogy milyen olyan területet lehet az egyén életében fejleszteni, ami az egény irányítása alatt áll.
  • Olyan támogató közegbe helyezés, ahol az áldozat felfedezheti, hogy nincs egyedül és megkapja a sikereinek elismerését és támogatást a küzdelmei alatt.
  • Személyes terápia, szükség esetén, az önismeret, ön-felfedezés elősegítésére.
  • Szükség esetén antidepresszáns gyógyszerek adása.
Mi tégy, ha C-PTSD-d van:
Szállj ki az elsődleges helyzetből vagy az olyan másdolagos helyzetből, ami az elsődleges bántalmazásból ered. Keress terápiát! Beszélj róla! Írj róla! Meditálj. Szedj rá gyógyszert, ha szükséges. Végezz testmozgást. Írd újra életed történetét.
Mit NE tégy:
  • Ne maradj! Ne tartsd magadban! Ne engedd, hogy felgyűljön! Ne éld ki szenvedélyben! Ne szigeteld el magad! Ne bántalmazd magad! Ne állandósítsd a körforgást!
  • Mit tégy, ha ismersz valakit, akinek C-PTSD-je van:
  • Fejezd ki együttérzésed, támogatásod, válladat, amin kisírhatja magát, hallgasd meg. Beszélj tapasztalatból. Segíts a gyakorlati dolgok megvalósításában, amikor az szükséges (menekülés megszervezése, terápia keresése, stb.) Légy türelmes.
  • Mit NE tégy, ha ismersz valakit C-PTSD-vel:

Ne erőltesd rá a szerinted megfelelő megoldást: ne próbáld megtéríteni, ne moralizálj, ne abszolutizálj, ne mondd, hogy lépjen tovább, tegye magát túl rajta, ne próbáld erőltetni, hogy béküljön ki az elkövetővel vagy ajánlj tutitippeket a gyógyulásra.

Eredeti cikk:
http://outofthefog.website/toolbox-1/2015/11/17/complex-post-traumatic-stress-disorder-c-ptsd