Az alábbiakban Minett (2004) összefoglalását ismertetem a Rebirthing légzés mibenlétéről:

„ Sok keleti technikával ellentétben a Rebirthing-légzés kizárólag a légzésre koncentrál testmozdulatok nélkül. A lélegzés általában fekve történik és az esetlegesen előforduló testmozdulatok teljesen spontának és kontrollálatlanok. (…) A technika röviden egy relaxált, összekapcsolt és teljes légzésként írható le. Nem különbözik egy ellazult ember lélegzésétől, és nagyon hasonlít ahhoz a mély légzésmintázathoz, amely a mély alvás során figyelhető meg. A lélegzés annyira nyitott és korlátozás nélküli, amire gyermekek és állatok képesek stresszmentes környezetben.

A Rebirthing és a normál lélegzés közti különbség az, hogy nincs szünet a belégzés és a kilégzés között és a légzésminta a szokásosnál ritmusosabb. A normál légzés során általában van egy kis szünet a belégzés és a kilégzés közt. Ez a szünet egyfajta kiegyensúlyozásként hathat az elme számára, segítve a hétköznapi valóság tudatosítását. Azzal, hogy szándékosan kiiktatjuk ezt a szünetet és minden belégzés után azonnal kilélegzünk, az agyat olyan hatás éri, amihez nincs hozzászokva.” (99.o.)