A blog témájából fakadóan illik állást foglalnom a Geréb Ágnes körül kialakult helyzetről. Leszögezem: nem nézek TV-t, nem olvasok újságot, úgyhogy talán nem rendelkezek minden információval, de így nem is torzít semmit a média a véleményemen.

Az egyik legfontosabb dolog, amire feltettem az életemet pszichológusként, az az, hogy lelkileg-szellemileg tegyünk meg mindent mi, felnőttek azért a kis emberért, aki hozzánk születik. Ez pszichológiai prevenció, ha úgy tetszik: minden, amit teszünk (már pre-, és perinatálisan is), rajta hagyja a lenyomatát a formálódó emberi lelken, még ha az nem is teljesen tiszta lap. Ez óriási felelősség.
A születés életünk legfontosabb eseménye, és nem mindegy, hogyan zajlik. Emiatt fontosnak tartom az anyák azon jogát, hogy ők dönthessék el, hogy gyermeküknek milyen születésélményt adnak (természetesen addig a határig, ameddig ez rajtuk múlik).
Én magam kórházban szültem. Nem az egészségügyi kockázatok miatt, hanem mérlegre téve azt a pszichológiai stresszt, amely az intézményes , illetve az otthon szülés során érhet minket. Arra az eredményre jutottam, hogy konfliktusmentesebb első napjai lesznek gyermekemnek ebben a világban, ha kórházban szülöm meg. A jelenleg zajló események ezt igazolják. Nagyon sajnálom, hogy így van.

Ui: Számomra a megoldás egy olyan kórházi szülés lenne, amely szemléletében (és nem a berendezési tárgyakban) hasonlítana az otthonszülésre. De a demonstrációk most a szabad szülésválasztásról szólnak és ezt, mint jogot, én magam is támogatom.