A személyiségfejlődés fontos állomása a – jungi terminológiával – az Árnyékkal való munka. Hogy mi is ez pontosan, arról az Elixir 2009. januári számában olvashatunk.

“Az Árnyék az, amit még nem érintett a tudat megismerő, megszelídítő, integráló ereje. Amit az ember önmagában becsapott, elárult és cserbenhagyott. A léleknek az a fele, amelyet az Én elfelejtett, vagy soha meg nem ismert, s amelyről tudás híján gondoskodni is elfelejtett. Az Árnyék világa csak így és csakis ezért válhat pusztító, kártékony, megbetegítő erők lakhelyévé – az Én és különösen a tudatos emberi én gondoskodása híján. Ezért válik poláris emberi létünk alaptermészetévé a betegség, s ezért lesz gyógyítóvá az önismeret, ami sok egyéb mellett az Árnyék integrációját, a tudattalan tudatossá tételét, belső erőink megszelidítését jelenti.” (Hajdu Ráfis Gábor)