Az elengedés azért fontos, mert a teremtés alapállapota az üresség. Ahol nincs semmi, ott lehet valami. Az infertilitással küzdő nők a belső ürességgel járó fájdalmat a külső – az orvosi beavatkozásokkal járó – fájdalommal helyettesítik, mert pusztítónak érzik a belső folyamatokkal való szembenézést. Pedig ez elengedhetetlennek tűnik.
Kétségtelen, hogy az elengedés nem könnyű, hiszen a gyermektelenséget gyakran büntetésként élik meg a fogamzásképtelen nők, és az ezzel összefüggésben meglévő (tudattalan) bűntudat nem engedi meg, hogy élvezni tudják az életet gyermek nélkül.(Auhagen-Stephanos, 2007)