Minden pszichológiai “beavatkozásnál” tiszteletben kell tartani az én szerkezetét, nem szabad “dűteni-borítani” a változás nevében. Van is egy olyan megfogalmazás (Chesterton-tól): “Ne bontsd le a kerítést, amíg nem tudod, miért lett oda téve.”

Ugyanakkor a Rebirthing által elérhető változás azért olyan nagy horderejű, mert túl tud lépni a személyiség addigi keretein, megfeszegeti a falakat és le is rombolja azokat ott, ahol az már megrekedést okozott.
Ezért van az, hogy nincs értelme az első 10 alkalmat egyedül csinálni. Ha egyedül csinálod, hamarabb abba fogod hagyni, mint ahogy történhetne valami. Egy tapasztalt kísérő kicsit túllendít a saját ellenállásodon, de csak éppen annyira, hogy azért az ego védekező mechanizmusai megvédjenek attól, amire még valóban nem vagy felkészülve.
A légzés során tehát egy nagyon jó egyensúlyt kell találni. A légzés gyöngédsége és a kísérő empátiája és intuíciója megvéd a túl drámai változásoktól, de ha igazán fejlődni akarsz, el kell hagyni a házadat és menni kell az úton.