Hellinger budapesti előadását azzal kezdi, hogy azt hisszük, mi magunk határozzuk meg, hogy cselekszünk, mit gondolunk és milyen életet élünk. Hát nem. A család ugyanis nem csak genetikailag örökít ránk áldott vagy átkozott tulajdonságokat, nem csak felnövekvésünk során ragadnak ránk viselkedési minták óhatatlanul, de bizony olyan tudattalan folyamatok foglyaivá is válhatunk, amelyeket – akár több generációra visszamenően – nekünk kell felvállalnunk. Mindezt merő szeretetből. Ha például elhagyatottnak érzed magad, talán egy nagynénédet közösítette ki a családja. Ha vezekelsz, lehet, hogy dédapád bűnét rovod le. Karmikusan ez biztosan a javadra íródik, de ha te mégis úgy döntenél, hogy a saját életedet szeretnéd élni, azzal nem csak önző vágyadat teljesíted egy kiegyensúlyozott élet után, de a családi energiarendszerben is harmonizálsz egy alapvetően sérült egyensúlyt. Ez a családfelállítás lényege.