Olyan érzés volt részt venni a Brainspotting módszer megalkotójának, David Grand-nek három napos továbbképzésén, mint amikor személyesen töltöttem napokat Leonard Orr Rebirthing táborában. Ezek a kreatív elmék inspirálnak a jelenlétükkel, átlengi őket a módszer szele, de azt csak érezni lehet és nem magolással elsajátítani. Tanulni az első frontvonalas tanítványoktól lehet, akik még többet merítkeztek a mester jelenlétéből, tudáséhes, tanulásra szocializált aggyal fülön csípték a nüanszokat és trükköket, majd azokat srukturált formában továbbadták, leírták, kikutatták, bebizonyítták.

Meglehetősen intuitív alkat vagyok, a módszer pedig nagyon is megerősíti a nonverbális ráhangolódás és az ezekből fakadó megnyilvánulások gyógyító erejét. Ugyanakkor megtanultam értékelni a precíz tudás hasznát, és mint az David Grand élő demonstrációiból is átjött: a nem-beavatkozó, nagyon kevés direkt intervencióval járó kísérés mögött nagyon sok elméleti tudás van a test és a lélek működéséről.

A módszer gyakorlása során, egy illinois-i idősebb hölgyet kísérve éreztem azt, hogy a kulturális és korosztálybeli különbségek elolvadnak, ha idegrendszer találkozik idegrendszerrel és egy olyan gyógyulási folyamat zajlik, ahol a maga csendességében, a háttérben, de valósan sorra bekapcsol minden tudásom a hipnoterápiából, sématerápiából, traumalélektanból. És még mindig áldom Tarsoly Emil nevét, aki orvosegyetemi szintű anatómiát vert belénk, szórótantárgyként állítva akadályként a leendő pszichológusszakma előszűréseként. Tényleg szükségünk van rá.

Mindenre szükségünk van, amikor komplex problémákkal találkozunk. Ezek a kreatív, intuitív módszerek nem a lila ködben való bolyongásról, hanem az integrációról szólnak.

Így a Brainspotting nekem nem más, mint integrált módszer olyan, testet-lelket átszövő problémahalmazokra, amelyek kuszaságát átlátni csak nagy tudással és a test és lélek bölcsességét követő intuitív ráhangolódással lehet.

fotó: Moshehar, Pixabay