A karmikus működés alapelve régóta és sokak számára ismert: amit egyénként teszek, az így, vagy úgy, előbb vagy utóbb utolér. Hogy ez nem egy büntető istenség bosszúhadjárata, azt már kevesebben értik. Nem is ezt szeretném most kifejteni, esetleg csak annyit kínálnék fel megfontolásra, hogy mindennek meg kell tapasztalnunk minden oldalát ahhoz, hogy igazi tudásra tegyünk szert.
Ennek megfelelően úgy választunk életkörülményeket, szülőket, barátokat és szerelmet, hogy legyen alkalmunk megélni azt, ami tanulandó feladatunk.
Az univerzum azonban roppant összetett jelenség, és természetesen egyáltalán nem meglepő, hogy az egyénileg vállalt életfeladat illeszkedik annak a családnak a történetébe, ahová az illető születik. Aki egy Hellinger családállításon például szembesül azzal, hogy valamelyik őse életfeladatát teljesíti, ahelyett, hogy (ahogy ő megéli) a saját életét élné, ne mutogasson ujjal a nagyapára… Bizony az feladat rá éppúgy vár – és milyen jó, hogy tudatosította!
Így kapcsolódik össze gyönyörűen a családi és egyéni karma – hiába olvasunk erről külön oldalakon az ezotériával foglalkozó oldalakon.