Az első kapcsolatfelvétel előtt tisztázásra kerül sok olyan életrajzi adat, amely a kisbaba történetét vázolja fel nekünk (ezt a pszichológiában első interjúnak hívják). Bár a kapcsolatanalízisnek az a lényege, hogy tudattalan folyamatok is beinduljanak és feldolgozódjanak, ezzel megakadályozva, hogy feleslegesen terheljük a babánkat a saját elakadásainkkal, természetesen van szerepe és jelentősége a racionális énünk számára hozzáférhető információknak is. Családi viszonyaink, saját fogantatásunk és születésünk számbavétele, az anyasággal és a nőiséggel kapcsolatos érzések megfogalmazása egy idegen számára önmagában is nagy felismerésekhez vezethet, kicsit a kívülálló objektív rálátását adva. A kapcsolatanalitikus szakember számára is fontos információk ezek, hiszen könnyebben tudja segíteni  – és ha speciális intervencióra van szükség – irányítani kapcsolatfelvétel folyamatát. Fontos a bevezető beszélgetés a későbbiekben is, minden egyes találkozás alkalmával, mert a várandósság lefolyásával összhangban mindig új téma foglalkoztatja a kismamát. A félelmek, szorongások oldására közvetlen gyógyírt nyújthat a kapcsolatanalízis maga, ahogy a következő esetem is mutatta.

Egy 42 éves, ikreket váró kismama nagy dilemma előtt állt, hogy az egy méhlepényen, de két burkon osztozó ikrei esetében vállalja-e a nagy vetélési kockázattal járó amniocentézist. Az erről szóló beszélgetésünket követő belső utazása kapcsán az alábbi képet látta:

Középen mintha sötét süveg lenne. Úgy néz ki, mint egy cukorsüveg. Végigkopogtatom. Ez egy kupak! Pórbálom levenni, mintha már rég ott lenne, nagyon rágyógyult már a kupak… Ez egy üzenetes palack! Kibomlott az üzenet – annyit tudok csak elolvasni, hogy jó hírek…

Mondanom sem kell, hogy egy ilyen élmény nagyon nagy mértékben tudja oldani a szorongást, olyan mély szinten, amelyre a racionális meggyőzés (de akár objektív vizsgálati adatok) sem képesek.