Az először érkezővel természetesen tisztázzuk a felmerülő kérdéseket, bizonytalanságokat, de nem érdeme “túlbeszélni” a dolgokat. Annak sem vagyok híve, hogy kivesézzük a problémát, aminek a megoldására a kliens szeretné alkalmazni a módszert. Ugyanis egyáltalán nem biztos, hogy az a probléma, amit ő annak vél, vagy hogy fel fogja ismerni, hogy a légzés során átéltek hogyan kapcsolódnak a problémájához közvetlenül. Nekem az a modellem erre, hogy az emberben van egy lista a megoldandó feladatokról, hogfy miket kell átdolgoznia, megmunkálnia, de ennek a listának a prioritási sorrendje nem biztos, hogy tudatos is a személy számára. Én jobb’ szeretem a légzés által meghívott isteni energiára bízni annak kiválasztását, hogy mit kell feloldani, és ez – gyakran – át fogja írni a listánkat is.
Ez ellentmond, tudom, saját első élményemmel, ahol megfogalmaztam az elakadásom természetét, de ez valódzínűleg annyira időszerű kérdés volt, és annyira betöltötte a tudatomat, hogy épp ott történt meg az áttörés, ahol nekem arra tudatosan is legjobban szükségem volt. Ez természetesen mindenki másra is igaz, tehát lehet égető problémát hozni – de velem enm érdemes beszélni róla (hiába vagyok pszichológus) – mert az nem fogja befolyásolni a gyógyulást.