Több kliensem egymástól függetlenül úgy fogalmazta meg a közös munkánk során szerzett tapasztalatait, hogy élni tanítom őket. Segítek megtalálni személyes fontossági sorrendjüket, melynek mentén újraszervezhetik napjaikat, átértékelhetik emberi viszonyaikat. Ennek során természetesen megvizsgáljuk a kielégítő élet útjában álló akadályokat, úgymint a megfelelési kényszert, a határproblémákat és a nagy mentális terheléssel járó érzelemszabályozási problémákat, konfliktuskezelési, önérvényesítési nehézségeket.

Az a pszichológiai tudásanyag, amit a beszélgetéseink során a klienseimnek közérthető formában átnyújtok, egészen más megközelítést tesz lehetővé nehézségeik megértéséhez és kezeléséhez, mint ami a köztudatban él a problémák mibenlétéről. A családi hiedelmek, a társas környezet szokásrendje, a kultúra értékrendje jelent ugyan egyfajta igazodási pontot, de a segítségkérők számára ezek sokszor nem nyújtanak elégséges magyarázatot olyan személyes konfliktusokra vagy társas jelenségekre, amelyek nekik szenvedést okoznak. A kísérletileg igazolt kutatási eredményekre, módszertanilag megalapozott modellekre alapozott magyarázat az emberi természetre és viselkedésre olyanná válik, mint egy – nem rózsaszín, hanem épp ellenkezőleg – a valóságot végre megláttató szemüveg. Amely talán nem könnyű, de objektív mércék mentén hitelesítő és – ezáltal megnyugtató és a problémamegoldás felé ható – élmény.

Kicsit több vagyok, mint fizetett társalkodónő, bár elmagányosodott társadalmunkban akár még ennek is lehetne létjogosultsága. Hiszen a kiegyensúlyozott, egészséges lelki élethez szükséges valós, élő emberi kapcsolatot, a figyelmet és az együttérzést, a személyes problémák iránti kíváncsiságot és megértést, nyitottságot és ítélkezésmentes elfogadást semmi nem pótolja. Az általam nyújtott érzelmi gondoskodás igénybevétele az öngondoskodás egy módja, mely beépülve kielégítőbb életet tesz lehetővé.

Az önreflexió, azaz a saját belső folyamatainkról, az önmagunkról való gondolkodás képessége egy olyan készség, amely elsajátítható. Ennek egyik legjobb módja, ha beépítjük azt, ahogy valaki más – lehetőleg olyasvalaki, aki ezt szakértelemmel teszi – gondolkodik rólunk vagy próbál minket megérteni. Az önismerethez tükörbe kell nézni, és erre a reflexióra általában a másokkal való kapcsolatokból eredő visszajelzésekből lehet szert tenni. A személyes viszonyok szubjektívek és elfogultak, míg egy segítő szakember semleges és objektív, így a tükör kevésbé torzít. Valódi önismeret amúgy sem lehetséges a vakfoltjainkra való rálátás nélkül, hiszen létezhet olyan megnyilvánulásunk, működésünk, amelyet – ahogy fától az erdőt -, mi magunk nem veszünk észre, egy másik ember, másik perspektívából azonban igen. Ezeknek a nem tudatos, de mások felé megnyilvánuló tulajdonságoknak a megfelelő és hasznos módon történő visszajelzése szintén tanult képesség – jómagam ezt mentoraimtól, szupervízoraimtól és kollégáimtól sajátítottam el, és ezen szakmai irányelvek mentén állítom klienseim szolgálatába.

Fontosnak érzem, hogy mindenkiben kialakítsam a „mit tehetek magamért”-fókuszt élete nehézségeinek kezelésében. Az önmegnyugtatás, illetve az érzelmeink felismerése, megértése, és megfelelő módokon történő kifejezése olyan készségek, melyek jelentősen hozzájárulnak a kielégítő mindennapi életvitelhez, a kiegyensúlyozott lelkiállapothoz.