A tudatos energialégzés során átéltek egyénenként és ülésenként változnak. Nincs két egyforma ülés, és bár terveztem, egyre kevésbé látom lehetségesnek, hogy tudományos módszertannal kísérleti keretek között “formalizáljam” a rebirthing lényegét.
Van persze általánosítható tapasztalat és ezek legfontosabbika az, hogy mindenkinek van egy sajátos működési módja. Van, aki csak fizikai érzeteket él meg, míg mások azonnal képek felbukkanásával reagálnak. Míg egyeseknél a test által kódolt traumák feldolgozása ténylegesen fizikai fájdalom, görcsök, nyilalások formájában nyilvánul meg, addig másoknál az esetleges testérzetek csak kísérőjelenségei a pszichésként megélt tartalmak feldolgozásának. A feszültség lokalizálódhat testtájakra, és ez ülésről-ülésre ismétlődő tapasztalat marad – ki tudja meddig,valószínűleg addig, amíg teljesen fel nem oldódik… A módosult tudatállapotba kerülés időtartama is változó, és egyénenként jellemző: van, akinek néhány légzés elegendő (ebben az a tanulási folyamat is szerepet játszik, ahogy a test emlékszik erre az állapotra, és tudja, mit várunk tőle), van akinek akár 10 perc is kell, de ennél több időre senkinek nem volt még szüksége klienseim közül. Láttam azonban – egy más kulturális közegben – példát arra, hogy valakinek egymást követő napokon több ülésen keresztül kellett lélegeznie, amíg a módosult tudatállapot bekövetkezett.