“Újra és újra szeretném megköszönni azt a hatalmas jóságot és segítséget, amit az analízis során nyújtottál nekem/nekünk. 

Tomikán nagyon észreveszem a hatását a kapcsolatanalízisnek. Remélem, hogy a következő várandósság során is el tudok majd hozzád jutni. 

az észrevett hatások:

– Vad idegenek is észrevették, hogy úgy néz rám, mint egy Istennőre – ahogyan ők fogalmaznak. 

–  nem sír: ez mindenkit kiakaszt. Engem és páromat nem. Hogyhogy nem sír? Mindenki ezt kérdezi, sosem? De, ha úgy kel fel, hogy éhen halást érez, akkor sírva kel, de csak az éhség miatt. Olyan, hogy nyugtatni kelljen, vagy éjszaka felsír, sosem fordult még elő, remélem nem is fog.

– nagyon nyugodt, boldog, kiegyensúlyozott baba. Mondjuk itt szerepe van a tejcsinek is, csak azt eszik, állandóan, állandóan…, se cumi, se cumisüveg, remélem ez így is marad. 

– Éjszaka csak enni kel fel, tisztába teszem, és visszaalszik. 1-2 éjszaka volt a 2,5 hónap alatt, amikor nyűgösebb volt picit, de az sem volt vészes. 

– mindig elmondom neki, hogy mit csinálok vele, állandóan beszélek hozzá, és megérti. Ha komoly dolgokról beszélek, ő is komoly. Ha vidámabb dolgokról akkor mosolyog, úgy, hogy én nem veszem mosolygósra a figurát. Szóval teljesen érti, hogy mi a helyzet., mit mondok neki.

– ha következik nagy esemény, pl védőoltás, vagy hasi ultrahang, vagy csípővizsgálat, szépen a karomba veszem, a bal karomba csecsemőtartásba, ahogyan az analízis során. Megkérdezem tőle, hogy tudunk-e beszélgetni, rámnéz, mosolyog, elkomolyodik az arca, és figyel. 

– az oltás meg se kottyant neki. elmondtam, hogy mi hogyan fog történni, kicsit elhúzta a száját, de ennyi volt. Itthon volt utána fáradékonyabb, picit nyűgösebb, és 37,9 volt a hőnk.

– a csípővizsgálaton mindenki bömbölt, itt is elgörbült a szája lefelé, de aztán sóhajtott egy nagyot, tudomásul vette, hogy túl van rajta, mindenki csak nézte.

– az apukáját nagyon szereti. Mindig utalok arra, amiket kérdezett róla a pociban, és mosolyog.

– fürcsizni nagyon szeret, meg se kottyant neki soha, most már meg gőgicsél, meg rugdosódik fürcsi közben

– nappal keveset alszik. Na, ez is kiakaszt mindenkit, különösen a védőnőnket, de én bízom Tomikában, ő tudja, hogy mikor mire van szüksége. Ha jelzi, hogy álmos, akkor elaltatom, és alszik, ha fent szeretne lenni, akkor játszunk, beszélgetünk, vasalunk.

– nagyon szereti a babahordozót, imád a manducában lenni, akár itthon, akár kint.

– volt szájpenész a szájában, biztos a kórházból hoztuk haza, amikor pótlásra szorult. Elmondtam neki, hogy miért kell ott turkálnom, mondom, hogy Á, kinyitja a száját, és engedte törölgetni – már megszabadultunk tőle, hála, most mrá nem kell törölgetnem. A védőnő és a gyermekorvos el volt halva rajta.

– szemcsepp is kellett, mert nem volt kitisztulva a szeme, csipásodott, 3 hétig csepegtettem, meg se nyikkant, ezen is el volt halva a dokinő és a védőnő is. – mert persze ezt is elmondtam neki, hogy mi miért kell

– a doktornő nagyon figyelmes, nagyon szeretem, nagyon ért a gyerekek nyelvén.

– és ami még szembetűnő, ezt is mondta doktornő és a védőnőnk is, hogy kb 2 hónappal előrébb jár a kortársainál. Nem csak a nagysága miatt, hanem a fejlettsége szempontjából is. A tárgyakért, már 6 hetesen nyúlt, lógattuk elé a csörgőt, kabalát, és kapirgált utána. Gőgicsélni már kb. 4 hete gőgicsél, nevet, visszamosolyog szintén 4 hete. Nagyon szereti a zenét – pociban is sokat hallgattunk, illetve hosszasan szeret gondolkodni, nézelődni. Kiszúr egy tárgyat, és csak nézi, nézi, nézi.

Szóval nem azért, mert az én fiam, de nem tudok negatívumot mondani róla. Egyszerűen imádom, olyan, mintha mindig is együtt lettünk volna. Minden rezdüléséből tudom, hogy mit szeretne. Ez páromat nem lepi meg, mert tudja, hogy miért van, csak a környezetünknek meglepő ez az összhang.  Olyan könnyen fel tudom venni vele mindig a kapcsolatot, mint a pociban.És teljesen úgy néz ki. Szőkésbarna haj, kerek pofi, sötét szem, ahogyan bent láttam. És ami hihetetlen, és csak utólag esett le: vettünk a tesco nagy játékvásárában féláron neki egy tanuló focilabdát mikulásra, így csak 4000 volt, 8000-et nem adtam volna érte, na mindegy, kicsomagolom, és a labda egy focipályán van, alul zöld fű, felül kék ég…, amit a pociban láttam eleinte, a stadionélmény…, csak néztem, néztem, mutattam Tominak is, és csak nevettünk egy nagyot. Az első játék, amit a kisfiúnknak vettünk, ez hihetetlen. 

Szóval ezek a dolgok történtek velünk az elmúlt 2,5 hónapban. Tegnap voltunk 11 hetesek, és 6480 g. Remélem, hogy nem haragszol, amiért ilyen bő lére eresztettem, és remélem, hogy hasznát tudod venni a visszajelzésünknek.”