Ennek a jelentőségére mindig akkor jövök rá, amikor már pont feladnám a hitem az emberekben. Amikor egyfajta automatikusan lefutó algoritmusként az épp aktuális önzést, irigységet, érzéketlenséget, kegyetlenséget, kihasználást, ellenségességet és rosszindulatot tévesen „az embereknek úgy általában” tulajdonítom. Miközben mindössze arról van szó, hogy a nárcisztikusok és a pszichopaták azok, akik képesek a felsorolt válogatott kínzásokra. Ahhoz, hogy ne legyünk végtelenül reménytelenek és megkeseredettek, rendre emlékeztetnünk kell magunkat arra, hogy nem mindenki nárcisztikus.

És hogy miért érdemes ismernünk működésük törvényszerűségeit, ahhoz legegyszerűbb Jordan B. Peterson pszichológusprofesszort idéznem:

Ismerősen hangzik ennek a jelenségnek a HIÁNYA? Igen, jól érzékelhető: nem egy szabályrendszer szerint élnek a nárcik és a nem nárcik. A nárcisztikus működésmód ismerete nem más, mint a nárcisztikus szabályrendszer ismerete, mely egyrészt megkímél minket a kellemetlen meglepetésektől, másrészt lehetővé teszi a – még oly nehéz, de mindenképpen szükséges – együttműködést azokkal, akikkel egy élettéren kell osztoznunk (és ez alatt nem csak a családot, hanem úgy általában a Föld bolygót is értem).