Az anya-magzat kapcsolatanalízis szellemi előfutáraihoz tartozott Thomas Verny kanadai pszichiáter, aki prenatális babastimulációs programot dolgozott ki a várandós anyáknak: hitt abban, hogy a magzattal való foglalkozás fejlesztő hatású. (Verny: Nurturing the Unborn Child: A Nine-Month Program for Soothing, Stimulating, and Communicating with Your Baby, 1991) Nem valami szuperbaby-képzésre kell gondolni, sokkal inkább a kötődést és a stresszkezelést segítette elő, ha az anya tudatosan foglalkozott a saját maga és a baba lelkével. A szülés körüli anyai szorongás csökkentése áttételesen lesz jótékony hatású a baba fejlődésére, és azóta az idegtudomány fejlődésével még többet tudunk arról, mennyire nagy hatása van a környezetnek a baba idegrendszerére a fejlődés szempontjából.

Csak hogy egyetlen érdekességet említsek: A babák már megszületéskor képesek az alapvető emlékek eltárolására, de az összetettebb élmények feldolgozásához szükséges agyi kapcsolatok még nincsenek készen. Hogy ezek a hálózatok hogyan épülnek ki és finomodnak, az nagyrészt azon múlik, milyen inger- és élménygazdag környezet fogadja őket a születésük után. (Mindez szakmai szakzsargonban csak a hitelesség kedvéért: Az emlékezetért felelős hippokampusz bemeneti körei születéskor funkcionálisan érettebbek, mint a komplex epizodikus memóriáért felelős integratív hálózatok, és ezen utóbbi hálózatok finomhangolását, szinaptikus plaszticitását és konnektivitását a posztnatális környezeti ingerek alapvetően befolyásolják.)

Lavenex & Banta Lavenex (2013): Building human memory: Structural and functional development of the hippocampal formation cikkében igazolta, hogy a hippokampusz különböző területei eltérő érési ütemtervet követnek. Serres (2001) / Nelson (1995): The ontogeny of human memory systems cikke rávilágított, hogy az implicit memóriáért felelős korai struktúrák hamarabb funkcionálisak, míg az explicit/deklaratív, epizodikus memóriához szükséges hálózati integráció. A hippokampusz teljes konnektivitása elhúzódóan, 1,5–2 éves korig érik el az első kritikus funkcionális szintet. Gomez & Edgin (2016): The development of the hippocampus and its implications for memory cikke összefüggést talált a környezeti ingerek és a hippocampus szinaptikus kapcsolatok sűrűségét és a funkcionalitást alakítják ki (activity-dependent plasticity).

Tehát megéri foglalkozni a kisbabával, nem igaz az, hogy semmit nem érzékel és fog fel a környezetében zajló eseményekből és egyáltalán nem mindegy, milyen hatások érik – és ez tudományos tény. 🙂

Dr. Damir del Monte szerint ez az adaptációs képességünk bizonyítéka – hiszen különböző környezet különféle hatásként fogja mássá alakítani a hippocampus élményfeldolgozó folyamatait. Mintha ez az apparátus eleve nyitottra lett volna “tervezve” a kimeneti oldalon a Jóisten és/vagy az evolúció által, hogy annak megfelelően alakulhasson, ahogy azt az adott környezethez való alkalmazkodás leginkább megkívánja.

A baba agya olyan mint egy szivacs – vagy inkább, mint egy memory foam. 🙂 Szívja magába az információkat és dinamikusan alakul.