Miért vesszük magunkra? Miért nehéz határt szabni a követelőzésnek? Miért engedjük be a másik negatív érzéseit? Miért vagyunk védtelenek a másik haragjával szemben?
Mert nem tudunk elhatárolódni.
Mert az nem is olyan könnyű.
Lássuk, hol,bukunk el annak a határnak a meghúzásában, hogy mivel van dolgom és mivel nem, hol kezdődik a másik és meddig tartok én.
Miért nehéz határt szabni?
A leggyakoribb okok:
1. Félelem az elhagyatástól, a szeretet elvesztésétől
Igent mondasz, és utána bosszankodsz ezen? Ez tipikus mártír-működés, mert csak azért bólintottál rá, hogy szeressenek. Nem tudsz nem-et mondani, mert úgy éreznéd, magadra maradsz.
2. Félelem a másik haragjától.
Korábbi sérülések és gyenge énhatárok miatt nem bírod ki, hogy a másik haragszik rád.
3. Félelem a magányosságtól
Sokan azért teljesítik mások kívánságait, mert azt remélik, ezzel megvásárolhatják a szeretetüket és véget vethetnek a magányuknak.
4. Nem akarnak lemondani arról, hogy jónak érezhessék magukat.
Sokan azt hiszik, ha szeretik a másikat, az azt jelenti, hogy mindenhez hozzá kell járulniuk.
5. Bűntudat
Sokan azért adnak, hogy ne érezzenek bűntudatot. Azt hiszik, ha eleget adnak, letudhatják a belül érzett bűntudatukat és jónak érezhetik magukat. Ha nem adnak, rossznak érzik magukat.
6. Vissza kell fizetni mindent
Sokan csak úgy kaptak dolgokat, ha cserébe bűntudatot keltettek bennük. „Bezzeg nekem nem volt ilyen jó dolgom” vagy „Szégyellhetnéd magad mindazért, amit kapsz. – hallja gyerek a szülőtől. Ezek az emberek úgy érzik, mindent kamatostul vissza kell fizetniük, amit másoktól kapnak.
7. Jóváhagyás
Vannak, akik gyerekszerepbe ragadva még mindig jóváhagyásra várnak, így azért tesznek vadidegeneknek szívességeket, hogy ezektől a kvázi „szülőfiguráktól” elismerést, támogatást kapjanak.
