A rejtett nárcisztikus személy a jogosultságtudatáról ismerhető fel leginkább, azaz arról a megrendíthetetlen hozzáállásról, hogy a világnak ki kell szolgálnia megkülönböztetett státuszát.
A nárcisztikus drogszerűen függ attól az érzéstől, hogy ő különleges, és másokra van szüksége ahhoz, hogy hozzájuk képest érezhesse ezt. Ennek során követelőzve veti alá a másikat a saját akaratának felsőbbrendűség-érzésének fenntartásához. Az buktathatja le az egyébként másokra tekintettel lévőnek mutatkozó nárcisztikusokat, ha felsőbbrendű státuszukat fenyegető helyzetekben dühödt felháborodásban törnek ki, hogy „márpedig ez nekik jár”. A környezet számára a meglepetést az okozhatja, hogy a nárcisztikus titokban nagyravágyó terveket dédelgetett, ambícióit gyakran álszerénység fedi. Ha nincs veszélyben az egója, újra visszahúzódik és ártatlannak, ártalmatlannak tűnik.