Nézzük, mit ír a Kismama 2004-es különszáma (2004/1) a kapcsolatanalízis mibenlétéről:

“Megdőlni látszik a régi elképzelés, hogy az újszülött “üres lappal” jön a világra, amelyet majd a külvilág hatásai írnak tele. Az anya-magzat kapcsolat jóformán a beágyazódás pillanatában létrejön, s attól kezdve élénk párbeszéd folyik kettőjük között. A lelki köldökzsinóron keresztül az édesanya belső világának rezdülései, boldogsága és szorongásai elérik a babát is. A magzat érzései útján tudatja, hogy hogy anyja miként hat rá, aki viszont a baba érzéseiben elmerülve, azokban olvasva megtudhatja, hogy éppen mi történik közöttük. Relaxált, alvásközeli állapotban ez a testérzetekben megmutatkozó kapcsolat tudatossá válhat. A kismama szakember segítségével kapcsolatba kerülhet magzatával, de egyedül is elérheti ezt az állapotot. Esténként próbáljunk ellazulni. Kellemes zene mellett összpontosíthatunk a testünkből érkező jelzésekre. Hangoldójunk rá az ő érzéseire, tükrözzük a mozgásait. Ha sikerül megtalálnunk a belső utakat, a kilenc hónap elteltével úgy fogjuk érezni, jól ismerjük egymást. Születéskor sem a fájdalmas elszakadást éljük majd meg, hanem a kapcsolat természetes folytatását.”