A nárcizmus megváltoztathatatlansága nem önmagában a probléma súlyosságával függ össze, hanem azzal  – a jelenség lényegéből fakadó – feloldhatatlansággal, hogy a nárcisztikus személy saját pozitív énképe fenntartása érdekében minden azzal ellenmondó információt kirekeszt a tudatából. Í(gy, mivel nem veszi észre saját rossz tulajdonságait, nem is tud változtatni rajta.)

A valóság folyamatosan torzítva kerül érzékelésre és értelmezésre: mintha mindig úgy forgatnánk a kaleidoszkópot, hogy azt a képet mutassa, amit a nárcisztikus személy látni szeretne.

Ez magyarázza azt kognitív torzítást, hogy minden esemény abból a szögből kerül megvilágításra, amiből a személy jól jöhet ki. Ez vezet manipulatív kommunikációhoz, amivel azt akarja a nárcisztikus elérni, hogy hallgatósága is úgy értelmezze a dolgokat, ahogy ő, illetve gázlángozáshoz (gaslightinghoz), ahol a másik fél teljesen összezavarodik a tekintetben, hogy mi a valóság.

Érdemes észben tartani, hogy saját legmegbízhatóbb iránytűnk magunk számára mi magunk vagyunk. Az egy tanulható képesség, hogy az érzékszerveink itt és most helyzetben észlelt információi alapján döntsük el, hogy mi a valóság. Különösen alkalmasak erre a jelen tudatosság (mindfulness) gyakorlatok, de nyugodtan bízhatunk a józan eszünkben, ha közben alkalmazzuk az önmagunkkal szembeni kíméletlen őszinteség elvét, amely távol tartja tőlünk azt a csábítást, hogy azt lássuk, amit látni szeretnénk.

(kép: Gordon Johnson, Pixabay)