Saját gondolatok helyett – de azzal maximálisan összhangban – hadd álljon itt egy idézet Leonard Orr tanítványától a Rebirthing-et kísérő/vezető/facilitátor (ez is egy fordítási kérdés) feladatáról.

“Az Isteni Energia felmérhetetlenül bölcsebb nálunk. Épp ezért a Rebirthing-kísérő fontos szerepe abban áll, hogy jelen legyen, biztonságos kereteket biztosítva a lélegző kliens számára ahhoz, hogy ellazulhasson és mélyebb pszichológiai szintre kerülhessen.” (Fanny van Laere: Manual For Rebirthers)

Mit is akarok ezzel sulykolni? Hogy nem én mondom meg a “tutit” egy Rebirthing-légzés során. Az gyógyul, ami tud, úgy, ahogy tud. Mindezt pedig alázattal figyeljük – maga a lélegző – és persze én is. Fanny “szent táncnak” nevezi a cselekvés-nem cselekvés, adás és elfogadás jól elkapott ritmusát. A Rebirthing-kísérés ezáltal válik művészetté, ahol bár a vezető szerep nem a miénk, a finom ráhangolódás szükségszerűsége mégsem teszi lényegtelenné, ki és hogyan kísér egy légzést .