Minden manipulatív technika közül az egyik legrombolóbb élmény az nárcisztikus irigységének megtapasztalása. Felfoghatatlan, hogy egy szerettünk szabotálni szeretné a sikerünket, alá akarná ásni az örömünket vagy le akarná kicsinyelni a sikereinket. Pedig ez az irigység annyira jellemző a nárcisztikusokra, hogy a most frissített diagnosztikai kritériumok közzé is felvették (a DSM-V-ben).
A nárcisztikus patológiás irigysége abból fakad, hogy mindig ő akar a legjobb lenni, jogosultnak érzi magát arra, hogy állandóan ő legyen a figyelem középpontjában. Ha bármi fenyegeti grandiózus énképét, nárcisztikusan sérül, ami kiváltja nárcisztikus dühét. Mások sikere arra emlékezteti, hogy neki mije nincs, belőle mi hiányzik, mi az, amit ő maga soha nem tudna elérni. Ebből következően bármit megtenne, hogy csökkentse azok sikereit, akik fenyegetik felsőbbrendűség érzését.
Előfordulhat, hogy kezdetben azt állítják, hogy örülnek a sikereinknek. Az idealizáló és szerelmükkel elárasztó időszakban kifejezetten hízelegnek, dicsérnek. Trófeaként hordoznak körbe ismerőseik körében, hogy saját státuszukat növeljék azzal, hogy összetartoztok. Nem okoz nekik gondot, hogy sajátjukként kezeljék a vagyonodat, hírnevedet, vagy bármely más értékedet. Ahogy azonban halad előre a kapcsolat, bekapcsol az a szükségletük, hogy leértékeljék a partnerüket és patológiás irigységük és versengésük egyre nyilvánvalóbb lesz. Ami először csak finom gúny volt a sikereid láttán, több órás pocskondiázássá fajulhat, amelyben összezúzza az identitásodat, az álmaidat, céljaidat és bármely olyan örömforrásodat, amelyre az ő hatókörén kívül teszel szert.
Sokan nem tudják, hogy a nárcisztikusok nem csak a sérülékenységünk miatt találnak meg minket de az értékeink miatt is – és nem pusztán azért, mert azokat a saját érdekeik mentén hasznosíthatják. Bármely sikered vagy örömöd kiváltja az irigységüket és azt a leküzdhetetlen vágyat, hogy legyőzzenek. Fenyegetést jelent a fölötted gyakorolt uralmukra is, hiszen ha valahol máshol találsz boldogságot és hitelesítést, az azt jelenti, hogy nincs rájuk szükséged. Ez megerősíti a vágyukat arra, hogy elpusztítsanak minket és az örömünket, hogy elvágjanak minket más olyan forrástól, ahonnan pozitív visszajelzésre számíthatunk, hogy szabadon tönkretehessék azt, akik vagyunk.
Klasszikus módja az őrületbe kergetésnek, hogy először csillogó szemmel csodál, majd dühös és irigy lesz rád a kapcsolat lekezelő szakaszában. Bármilyen látszólagos boldogságérzet, amit az elején próbál sugározni magáról csak fedősztori, amivel azt a megvetést leplezi, akinek az ereje által fenyegetve érzi magát.
A patológiás irigység nárcisztikus jelei lehetnek:
·         Sikeredet arra használja, hogy menő barátnőt/barátot tudhasson magának, de közben lenézi az eredményeidet.
·         Gyakran verseng veled; ha elmeséled, mit értél el, gyorsan felhoz valami még jobbat, még nagyobbat, hogy a te sikered eltörpüljön az övé mellett. Semmi nem elég jó vagy különleges, amit te csinálsz, vagy dicsér egy darabig, de belefárad és annál inkább leveri rajtad.
·         Nagyon rossz vesztes sportban, gyerekesen viselkedik, hogy nyerhessen, megkérdőjelezi a képességeidet, akár sértegetésig.
·         Arrogánsnak nevez, ha véletlenül el mersz büszkélkedni valamivel, vagy kifejezed egészséges önbizalmadat. Gyakorlatilag a saját arroganciájukat vetítik rád ilyenkor.
·         Ugyanazt a dolgot, amit egykor nagyra értékeltek, most ócsárolnak, pusztán azért, mert belátják, hogy ők sosem lennének képesek elérni.
·         Keresztbetesz életed fontos eseményei kapcsán, pl. vitát provokál egy fontos állásinterjú előtt, amivel kikészít és amitől kialvatlan leszel. Vagy elhiteti veled, hogy alkalmatlan vagy, bezzeg ő mennyivel tehetségesebb, amivel maga számára biztosítja, hogy megőrizze a felsőbbrendűség-érzését, neked pedig önmagadban kételkedve kell helytállnod.
Érdemes észben tartani azt is, hogy a nárcisztikusok gyakran tagadják, hogy irigyek lennének, leplezni akarják, nem csak mások, de maguk előtt is, az önámítás szintjéig. Ehhez az álcázáshoz tartozik, hogy elérik, hogy áldozatuk szégyellje magát a sikereiért, öröméért, ha új kapcsolatokat teremt vagy jól halad az életben.
Ha valaki haragszik rád amiatt, mert mersz büszke lenni magadra, vagy szereted magad, örülsz az életednek, a sikereidnek, akkor nem veled van a baj, hanem vele.
Ilyen bánásmódot követve az áldozat is szabotálhatja saját boldogulását. Elkezdi titkolni sikereit és örömét, félve a nárcisztikus haragjától. De szakítás után is sokáig csengenek a fülünkben a nárcisztikusok szavai, értéktelenséget közvetítve, elbizonytalanítva minket önmagunkban. Az önbizalmunk visszanyerésében segíthet, ha tudjuk, hogy a nárcisztikus patológiás reakciója azért volt olyan erős, mert mi magunk erősek vagyunk. Minden leértékelő megjegyzésüket át kell fordítanunk arra, ami valójában mögötte van: visszajelzést ad nekünk arról, milyen értékekkel rendelkezünk, ugyanis a nárcisztikus észrevette (és szívességet tett vele), hogy mi az, amivel mi rendelkezünk és ő nem. Így lehet a bántásból erőforrást csinálni.
Egy egészséges ember eléggé biztonságban érzi magát ahhoz a saját bőrében, hogy tud örülni mások sikereinek és nem akarja tönkretenni a másik örömét. Megérdemled, hogy halad, fejlődj, kiteljesedj és ne hagyd, hogy egy nárcisztikus visszarugdosson csak azért, mert érzik, hogy ők soha nem fogják elérni ezt a szintet.
(Eredeti cikk.)