Borderline vagy nárcisztikus?
Diagnózist csak klinikai szakpszichológus állíthat fel pszichodiagnosztikai tesztek és/vagy 5-10 alkalmas terápiás keretek között történő exploráció alapján.
Ugyanakkor van az a helyzet, ahol muszáj belőni nagyjából, miről lehet szó, hogy meg lehessen találni a megoldást. Már csak azért is, mert a borderline menthető, a nárcisztikus nem. És egészen más bánásmódot igényelnek.
Az elkülönítés azért is nehéz, mert 25-37%-os komorbiditásról beszélhetünk, tehát a borderline-ok jó negyede nárcisztikus is és fordítva. Minden borderline-nak vannak nárcisztikus tulajdonságai (bár ettől nem biztos, hogy nárcisztikus), és sok nárcisztikusra jellemzőek a borderline-ok érzelemszabályozási és indulatkezelési problémái.
A két zavar között mégis minőségi különbségek vannak.
A borderline olyan, mint egy kétségbeesett gyermek.
A nárcisztikus olyan, mint egy elkényeztetett gyermek.
A borderline nagyon szeretne szeretni, csak nem jól tud.
A nárcisztikus nagyon szeretne szeretve lenni, és ezt egész jól csinálja.
A borderline-ról mindenki tudja, hogy problémás.
A nárcisztikusról a külvilág nem is sejtené, milyen nehéz ember.
Pedig a (jó színvonalú) borderline tud jól működni, ha jól bánnak vele.
A nárcisztikusnak viszont semmi nem elég, hiába bánnak vele jól.
A borderline csak krízishelyzetben esik szét.
A nárcisztikus mellett az élet hétköznapi pokol.
A borderline retteg, szorong, szenved.
A nárcisztikusnak a környezete retteg, szorong, szenved.
A borderline-t elemészti a bűntudat, ha valamit rosszul csinál.
A nárcisztikus elevenen égeti el a másikat a bűntudat oltárán, ha ő valamit rosszul csinál.
A borderline-nak a az emberek felé megélt viszonyulásai labilisak. A nárcisztikusnak a mindenkitől független, önjáró érzelmei.
A borderline dühe forró és önmaga ellen fordul.
A nárcisztikus dühe hideg és kegyetlenül a másik ellen fordul.
Mindkét zavar hasonló tüneteket produkál, de más a motivációjuk:
Nem foglalkoznak a viselkedésük másokra gyakorolt hatásával. A borderline-t annyira elsodorják az érzései, hogy ebben a beszűkült tudatállapotban „egyszerűen elfelejtkezik” arról, hogy más is érzékeli, ami történik és ez másokban is erős érzéseket vált ki. A nárcisztikust nemes egyszerűséggel nem érdekli a viselkedése másokra gyakorolt negatív hatása.
Mindketten úgy viselkednek, mintha a világ körülöttük forogna. A borderline esetében ez a megfosztottság-érzésből fakad, a nárcisztikusnál a jogosultságtudatból.
Mindketten félnek tőle, hogy elhagyják őket. Mindketten kapcsolatfüggők, önálló életre képtelen beütéssel. De a borderline-t a másik szeretete táplálja, míg a nárcisztikust a másik kihasználása.
A leglátványosabb különbség az érzelmeik kezelésében zajlik. A nárcisztikus elrejti fájdalmas érzéseit, emiatt hűvösnek, rezzenéstelennek, érzelemmentesnek tűnhetnek. Csak rutinos megfigyelő veszi észre a kontrollált viselkedés mögötti ürességet és hogy az egész egy színjáték, amit csak a díszlet időnkénti felborulása, azaz a színdarabhoz nem illő jelenetek lepleznek le.. A borderline nincs ilyen jó színész. Képtelen az érzelemszabályozásra, ami a szívén, az a száján, a világ minden rezdülésére óriási érzelmi amplitúdóval reagál. A pozitív érzelmek irányába is, amire a nárcisztikus nem képes. A borderline úgy tud örülni, mint egy gyerek, aki megkapta a játékszerét. A nárcisztikus egyetlen játéka a játékszerének a megszerzése a többiekkel szembeni vetélkedés során. De a mások legyőzése fölötti diadal rövid örömmámora illékony kielégülést okoz csak, ahogy a borderline sem sokáig boldog, mert boldogsága annyira a külvilágtól függ, hogy világa bármelyik pillanatban széteshet.
