A Bak jegye, a 10. ház, a Szaturnusz és a Bert Hellinger által leírt – és nem előírt (!) – törvények a sors törvényei. Nem kerülhetők meg. Erről szól Max Frisch Homo Faber regénye.
Ezt még nem tudtam tizenvalahány éve, amikor a könyvet először olvastam. Semmit nem tudtam ezekről a törvényszerűségekről. De e tudás nélkül is magával ragadott a regény. Nem értettem, mi fogott meg, de emlékszem, hogy a lélegzetem is elállt tőle. Olyan mély dráma bontakozik ki a regény lapjain, amit tudatommal felfogni nem, de zsigereimmel érezni képes voltam.
Csak most értettem meg, miért. A Törvény nem ismerete nem mentesít annak betartása alól, ugye. A regényben nyomon követhetjük, hogyan éri utol a Bűn a vétkezőket – és ennek súlyát még a gyanútlan olvasó is érzi.

Ui: Olvassátok el a regényt! Szándékosan nem írtam többet a cselekményről…