Találkoztam olyanokkal, akik nem megfelelő légzésvezetés mellett negatív élményben részesültek, azaz nagyon rossz élménnyel szálltak ki a folyamatból és benne ragadtak testileg-lelkileg abban a rossz állapotban.
Ez gyakran csoportban fordul elő, ahol a melléjük rendelt pár (ha van), bár ott ül mellette, nem tud segíteni neki feldolgozni az élményt, amit átél. Az is probléma lehet, hogy a csoportvezető által mindenki számára diktált tempó illetve a csoportban alkalmazott zene nem az egyén saját légzésritmusának felel meg.
Ilyen értelemben biztonságosabb egyedül lélegezni, mert ott abbahagyod, mielőtt veszélyes terepre érnél. Ha más vezet téged úgy, hogy rögzített ritmust vár el, akkor nem érzi a te határaidat és belehajt olyanba, ahol nem tud követni.
Egyéni légzés alkalmával is hallottam már kellemetlen zárást, ott is csak a légzést kísérő hozzá nem értése miatt fordult elő „beleragadás” a kellemetlen élménybe. A légzéskísérőnek tudnia kell, hogy a görcs, a fájdalom, a sírás mind-mind természetes jelenségek, de nem kizárólagos történések. A gyógyuláshoz elengedhetetlen, hogy a légzést végző személy eljusson a fájdalom feloldásáig. A “nem szabad kiszállni, amíg nem harmonizálódott minden” nagyon egyszerű szabály, de erő kell a betartásához. A légzéskísérő részéről is, ami a sok tapasztalatból származik, és persze a lélegzőnek is ki kell tartania.
Nagy felelősség ez.
Leonard Orr sem követeli meg, hogy aki légzést kísér, bármilyen speciális végzettséggel rendelkezzen. Én ezzel nem értek egyek, hiszen elég mélyen kotorászunk a tudattalanban. Hogy csak egy példát emeljek ki: ismerni kell az elhárító mechanizmusok létét és létjogosultságát, hiszen a légző személy pszichéjében fontos falakat törünk át. Ez nem veszélytelen.
Az én felelősségvállalásomra ebből a szempontból az jellemző, hogy maximálisan figyelek a személy saját ritmusára. És a légzés, amit én használok Rebirthing során, teljesen gyengéd.