A várandósság számos lélektani kihívással jár, amelyeket az alábbiak szerint foglalt össze Varga és Suhai-Hodász szerzőpáros (2002), idézi Gönczi:
1. „Pusztán a külsődleges testi változások megfelelő megélése is jelentős lélektani feladat” (Varga és Suhai-Hodász, 2002, 19. old.).
2. A várandósság első szakaszában a baba elfogadása, testének részeként való elismerése a cél.
3. A középső szakaszban a gyereket, mint önálló lényt kell elfogadnia az anyának, ami egy belső leválást jelent.
4. Végül az utolsó szakaszban a gyermek tényleges, külső elválását, az anya testének elhagyását kell elfogadni. Ez utóbbi lépés megkönnyítésére találta ki a természet a szoptatást (Varga és Suhai-Hodász, 2002).
Rubin meghatározása szerint (idézi Gönczi) a várandósság az anyaságra történő mentális felkészülés időszaka, amikor is az anyák négy feladatot, az úgynevezett anyaság mátrixát teljesítik.
1. Biztonságossá teszik a várandósságot, a szülést és a vajúdást önmaguk és a magzat számára;
2. Gondoskodnak a gyermek családon belüli elfogadtatásáról
3. Kapcsolatot alakítanak ki a magzattal
4. Megtanulják feladni saját igényeiket és vágyaikat gyermekükért (Rubin, 1975, idézi Stocker és Hargitai, 2007, 239. old.).