Peter Orban (2208) szerint az önismeretet felszínesen, divatból vagy unalomból kapirgálók a legnagyobb menekülők: az igazi alámerülést kerülik ők a poklok poklába, azaz igazi mélységeikbe, saját árnyékbirodalmukba: „azok akarják a legkevesebbet megtudni önmagukról, akik az önismeret útján járnak”. (69.o.)
Bizonyos szempontból egyet kell, hogy értsek vele. Az igazi fejlődés motorja az, amit a pszichológiában „szenvedésnyomásnak” hívnak. Sorra látom ismerőseimen, hogy azok fejlődnek, változnak, dolgoznak magunkon igazán tudatosan, akiket megszorongat az élet így vagy úgy.
Így érthető az alaptétel, ami alapján dolgozom (mind magamon, mind másokkal): a gyógyulás a fájdalmon keresztül visz. Ez a rebirthingben a legnyilvánvalóbb, mert az tényleg kutya kemény tud lenni, de tudja ezt mindenki, akit igazán megtalált egy homeopátiás szer: az először felerősíti a tüneteket, mielőtt meggyógyítaná őket. De módszertől függetlenül, nincs megoldás igazi szembenézés nélkül saját démonjainkkal.
Szerintem mindez jó hír, hiszen ezáltal értelmet nyerhet a fájdalom…