“Ahogy telik az idő egyre inkább rájövök, hogy nem akarok drámát, konfliktust vagy stresszt magam körül. Kellemes otthonban, finom ételekkel ellátva, boldog emberek körében szeretnék lenni.”
Van, amikor az hajt előre, hogy mit NEM akarunk magunk körül.
Nem akarunk szenvedni, oké.
De ez önmagában nem lesz elég, mert úgy is lehet nem akarni, hogy bántsanak, hogy bekucorodok a sarokba, magam elég tartom a kezemet és próbálom kibírni, amíg ütnek.
A minőségi változáshoz elengedhetetlen az idézet második mondata. Tudni, hogy mi akarsz. Mert akkor kijössz a sarokból és elkezdesz affelé menni, amit célul kitűztél magad elé.
Nem fogod tudni abbahagyni a szorongáskeltő gondolataidat, amíg nem tudod tervekkel, reménnyel, jó érzésekkel helyettesíteni.
Nem fogsz tudni más társra, más barátoka szert tenni, amíg nem körvonalazódik benned egy másfajta emberi viszonyulás képe.
Mert otthagyni, amiben eddig voltunk, légüres térbe lök bennünket és
ha nem látjuk magunk előtt, hogy mit akarunk, akkor visszamegyünk a már ismert rosszba. Ha tudjuk, hogy más tájakra vágyunk a szakadék túloldalán, és megelőlegezzük a bizalmat a Jóistennek, hogy lehet más, arrafelé fogunk kikapaszkodni abból a gödörből, amibe a krízis lökött minket.
Nem kis munka eljutni odáig, hogy el tudjuk képzelni, hogy lehet más. De ha elképzelni se tudod, nem fog menni.