Sokat írok arról, hogy a pszichológiában nem csak abban kell segíteni, hogy megértsük, mi történik velünk, hanem abban is, hogy a felismeréseink a gyakorlatba átültethetők legyenek egy alapvető, mély tapasztalás révén, mely megváltoztatja a mintát, ahogy addig élünk.
Erre nagyon jó hasonlatot hoz Tenzin Wangyal Rinpócse (2007):

Néha azt hisszük, hogy tényleg ismerünk valamit, mikor információnk van róla, mindent ismerünk, amiről beszélünk. Ha ténylegesen nem végezzük a gyakorlatot, az olyan, mintha az orvosságról beszélnénk, ahelyett, hogy bevennénk és meggyógyulnánk.