A transzperszonális terápia egyik kulcsmozzanata az a felismerés, hogy személyesen vagyunk felelősek sorsunkért, körülményeinkért, döntéseinkért.
Mi választjuk szüleinket, még ha elégedetlenek is vagyunk velük: magasabb rendű énünk (tehát nem hétköznapi ego-nk, hanem spirituális központunk) valamiért úgy gondolta, hogy épp rájuk van szükségünk. Elcsendesedve, befelé figyelve miért is ne tehetnéd fel a kérdést Önmagadnak, hogy miért pont ilyen körülményeket teremtettél magad számára?
Mi vonzzuk magunkhoz ellenségeinket is, hiszen amivel ránk támadnak, az bennünk éppúgy jelen lévő valóság. Soha ne taszíts el magadtól semmilyen negatív érzést, mielőtt ne tisztáztad volna, mi az, és mi köze van hozzád.
Önmagad sötétebb oldala éppúgy természetes, ahogy a világ sem csupa napfény. Ezt nagyon nehéz elfogadni, de – paradox módon – minden apró lépés, amit a negatívumaid elfogadásának útján teszel, a tökéletesedés irányába visz.