A 10 alkalmat azon tapasztalat alapján ajánlják, hogy ez az az alkalomszám, mialatt a legtöbb dráma lezajlik és a legkínzóbb fájdalmak kiürülnek a testből és a lélekből. Ezt követően nem csak azért lehet kísérő nélkül folytatni a rebirthing-légzést, mert túl vagyunk a nehezén, hanem azért is, mert megtanuljuk a technikát és megismerjük a folyamatot ahhoz, hogy képesek legyünk rajta egyedül is végigmenni.
Nekem az első és a tizedik rebirthing-élményem volt a legátütőbb – és a legemlékezetesebb is. Az elsőről már írtam, most elmesélem a tizediket.
Németországban, Leonard Orr európai oktatóturnéjának egyik (mint kiderült legfontosabb) állomásán történt. Kis csoport voltunk, Leonard, és legközelebbi munkatársa, Heike Strombach oktatott minket, a légzéseket a (rendkívül érett és tapasztalt) csoporttársakkal felváltva végeztük. Közös étkezéseink során egyszer Leonard megkért, hogy ebédeljek vele és egy holland társammal a teraszon.
Hermannal nem bírtunk ellenállni a kísértésnek és természetesen kérdésekkel bombáztuk, tisztáztuk például, hogy az egymástól ellesett különböző technikák (érintés, fizikai támogatás, beszéd és kommunikáció a légzés során) mennyire tartoznak az általa kitalált eredeti rebirthing-légzéshez.
Mint kiderült semennyire – de rendkívül nyitott személyiség révén, teljesen toleránsan viszonyult ezekhez, ha a szükség úgy kívánja.
Nos, úgy kívánta. Ez után az ebéd után én következtem – mégpedig teljesen véletlenül (természetesen nem véletlenül) Hermannal kerültem párba – és mindent elkövettünk, amiről Leonarddal előtte megbeszéltük, hogy nem kell. A légzés során még fel is álltam, meg is fordultam, teljesen szokatlan módon, ahol Herman kellett, hogy fizikailag támogasson, hiszen reszkettem, mint a nyárfalevél. És ha nem mondhatom el neki mit látok, és nem segít tovább kérdéseivel, bizony nem tartanék ott az életemmel ahol.
A légzés során azt érzékeltem, hogy a fejem mögött egy nagy fekete (Drakula, vagy Kékszakáll-típusú) alak áll, és én a foglya vagyok. Nem egyszerűen kikötözve éreztem magam, kampók voltak a testembe vájva, azok tartottak gúzsban – olyan pontokon, ahol évek óta komoly fájdalmaim voltak, és teljesen tehetetlen voltam velük szemben bármilyen hagyományos technikákkal (ez a fájdalom természetesen ezután megszűnt).
Óriási küzdelem következett. A légzés során milliméterről milliméterre dolgozva kiszabadítottam magam és Herman biztatására (iszonyatos akaraterővel)szembefordultam azzal a férfival, aki kihasznált és meggyötört – és ez a személy nem volt más, mint Leonard Orr maga. Megdöbbenésre akkor nem volt erőm, annyira lefoglalt a harc a szabadságomért és az életemért – a légzés adta az erőt, hogy szembefordulva legyőzzem őt, ehhez meg kellett ölnöm. Ő maga adta a tippet, jelezte, hogy fejezzem le és ezt meg is tettem. Halálát követően összeroskadtam, és olyan gyenge voltam, hogy 20 percig nem tudtam megmozdulni – és utána napokig, ugyanis 40 fokos lázam lett ennek a karmikus emléknek az aktiválódásától.
Én számoltam azzal a lehetőséggel, hogy Orr alakját csak szimbólumként használta az elmém, azonban Leonard ezt egyértelműen egy közös előző életbeli emléknek tartotta. Még meg is ölelt, és kvázi bocsánatot kért, ahogy azt mondta: “remélem, mostantól barátok leszünk”… 🙂