1. Az egész családállítás módszerének lényege a családtagok közti mágikus kötés. Olyan családtagok sorsa kapcsolódik össze, akik lehet, hogy nem is ismerték egymást személyesen, vagy a tudatos szinten nem ápoltak jó vagy szoros kapcsolatot egymással. Az összefüggés alapja mélyen az a reménykedés, hogy ha szenvedünk, megmentünk valaki mást. A terápia célja ennek a kötésnek a feloldása.

2. „Követlek!”: Mindenkinek joga van a saját sorsra. A családokban erős késztetés van arra, hogy kövessék a halott családtagokat: öngyilkosságot kövessenek el, súlyosan megbetegszenek, vagy „csak” nem élik az életet. Késztetést érezhet arra, hogy elmenjen a családból: idegenné, megközelíthetetlenné válik a többiek számára. Sokszor a gyerekek tudattalanul átveszik a szülők késztetését: inkább ők betegszenek meg.

3. Elkövetők és áldozatok: Nem elég az elkövetőt hibáztatni: általában soha nincs egyedül.

4. Kiegyenlítés: „ha valaki tesz velem valamit, az a késztetés támad bennem, hogy én is tegyek valamit ővele.” (Hellinger-Hövel, 2002, 49.o.) Hellinger ezzel magyarázza a bosszút – és létjogosultságát, szerinte ugyanis „kiegyenlítésre nem csak a jóban, hanem a rosszban is szükség van.” (Hellinger-Hövel, 2002, 49.o.) Ha csak megbocsátok, az kevés, mert ezzel a másik semmit sem tehet az egyenrangúság helyreállításáért, én ugyanis fölénybe kerültem. Tennem kell valami rosszat a másiknak – de kevesebbet, mint amit ő követett el ellenem, különben nem tartható fent a kapcsolat. Megdöbbentő következménye ennek az alapelvnek, hogy Hellinger szerint az sem helyes, ha egy anya mindig következetes. Néha egy kicsit többet kell engedni – a szeretetből ugyanis többet kell adni, ugyanúgy, ahogy a rosszból meg kevesebbet. Emiatt van az is, hogy a kapcsolat megtartása érdekében néha keménynek kell lenni – igaz, a túlságos keménykedés azt eredményezi, hogy állandó törlesztgetéssel telik a kapcsolat. (Hellinger-Hövel, 2002)