A rebirthing annyiban különbözik a transzlégzéstől, hogy sokkal lágyabb a légzés (pl. nem szájon át történik, nem kell “huhogni”, stb.), és nincs zenei “aláfestés”, tehát teljesen magadtól, a saját erődből, a saját tempódban, a saját intenzitásoddal lépsz be egy más világba. Ennyiben hasonlít a transzlégzéshez természetesen: mindkettőnek az a célja, hogy módosult tudatállapotba kerülve egy addig számodra ismeretlen birodalomba lépj (ami lehet a te tudattalanod vagy a szellemi világ). Éppen ezért nem csináljuk a rebirthinget csoportosan (ez Leonard Orr egyértelmű ajánlása és az én személyes véleményem is). Teljesen ismeretlen területre merészkedsz, és itt olyan tapasztalataid lehetnek, amihez egyéni vezetés kell. Ezt csoportban nem lehet megcsinálni. Több kliensem is jelezte, hogy túl van transzlégzésen, és nagyon kellemetlen következményekkel járt, hogy nem volt mellettük gyakorlott és képzett vezető. Én pszichológusként és gyakorlott légzőként teljes felelősséggel kísérlek végig az úton.

Megjegyzés: A transzlégzés szót elég átfogóan használom itt, nem véletlenül, ugyanis ez alatt nagyon sokan a csoportban, zenére végzett holotrophoz legközelebb álló légzést értik alatta. (Legalábbis itt Debrecenben sokan.) Igazság szerint a transzlégzés gyűjtőfogalom és minden módosult tudatállapotot létrehozó légzéstechnika besorolható ide.)