Ezt hívják negyedik erőnek (a pszichoanalízis, tanuláselmélet vagy behaviourizmus, illetve a humanisztikus pszichológia után). Elnevezése arra utal, hogy érdeklődését kiterjesztette a hagyományos személyes területeken túlra, ahol az alábbiakra fókuszál: extrém egészség és jó közérzet, megváltozott tudatállapotok, csúcstapasztalatok, önmegvalósítás, meditáció. 
A transzperszonális pszichológia terápiás elvei az alábbiak:

“A pszichopatológiai szemlélet helyett a hangsúlyt a személyiség fejlesztésére helyezi. A krízis a növekedés kiindulópontja. A személyiség lehetőségeire támaszkodva mindenki képes felelősségteljes változásra, a kompetenciák megszerzésére, lelki sebeinek gyógyítására.
Ehhez a terapeuta biztonságos támaszt nyújt, szakértelmével jól kialakított keretek közt dolgozik, és a humanisztikus alapelveknek megfelelő attitűddel fordul a kliens felé. A kliens és a terapeuta a kölcsönös növekedést éli át a közös munka során. A terapeuta észleli a spirituális vonatkozásokat is és azokat megfelelően értékelve illeszti be a kliensről kialakított változó képbe.
A mélylélektani jungiánus és humanisztikus pszichoterápiás módszereket kiegészítik az Assagioli-féle pszichoszintézis, Fritz Perls Gestalt-terápiája, a testmunka, a meditáció és egyéb transzperszonális módszerek.
A TP szemléletű terápia módszertanában a kliens problémáihoz illeszkedő metodikát választ, a terapeuta szemlélete az, amely a folyamatot transzperszonális irányulásúvá teszi.
A terapeuta személyes érdeklődése eljut a spirituális kérdések felvetéséig. Ezekre választ keres, saját belső útján haladva. A meditáció és más spirituális gyakorlat folytatása alapozza meg nélkülözhetetlen tapasztalati tudását a lélek nem mindennapi dimenzióiról.
A terapeuta a szupervíziót szükséges esetben vagy időszakonként fontos belső továbbképzési feladatnak tekinti.”

(Forrás: TP pszichológia és pszichoterápia, eds: Bagdy-Mirnics-Nyitrai, 2011, 196.o.)