Egészséges, integrált, teljes élet alatt (transzperszonális szemléletű pszichológusként) azt értem, hogy az ember tudatosan olyan szerepet vállal a külvilágban, amely legbelső lényegével összhangban van. Assagioli is „a spirituális Én tükröződéseként, kivetüléseként” értelmezi a személyes ént (ASSAGIOLI, 2006, 98.o.). Ezért hiszek az önmegvalósításban, ami – a fentiekből következik – képes az „ön” (azaz én) határait átlépni. Ezért szeretem a transzperszonális pszichológia tág kereteit…

Fontos megvizsgálni alaposan eme megállapítás mindkét oldalát:  világi énünk kibontakoztatása éppolyan fontos a spirituális fejlődés érdekében, mint a magasabb rendű sugallatok szem előtt tartása hétköznapi éltünkben. Jungi fogalmakat használva tehát arról van szó, hogy a Persona-szintű önmegvalósítás segíti, előkészíti a Selbst-féle önmegvalósítást, ugyanakkor Personánkat átragyoghatja a Selbst fénye.

Saját életemben sem voltam rest megtalálni azt a platformot, ahol életem kiteljesedhet, akármilyen (óriási!) kerülő utakat is tettem útközben és akárhogy is küzdök a mai napig a transzcendens és mundán erők összehangolásával az életemben. Klienseimtől sem várok el többet, mint amit én végigcsináltam…