Szülésfelkészítő csoportokban szoktam találkozni olyan kismamákkal, akik célirányosan nem foglalkoznak pszichológiai kérdésekkel a várandósság folyamata során (legalábbis nem járnak kapcsolatanalízisre :-)). Számomra is érdekes ilyenkor, hogy milyen kérdések foglalkoztatják őket. Az egyik gyakori félelmük a szülés utáni depresszió – vajon őket is érintheti?
Megnyugtatásul azt szoktam erre mondani, hogy ennek vannak előjelei, nem teljesen derült égből villámcsapásként jelentkezik. Érdemes tudatosítani a rizikótényezőket, mert ezekre oda lehet figyelni és ellene lehet hatni – mint mindig, minden tudatosság kérdése. Az alábbiakban közlöm a debreceni klinikai szakpszichológus, Dr. Török Zsuzsa kutatásainak eredményét, amelyet a debreceni Klinikán szülő nők körében folytatott vizsgálat alapján publikált 2010-ben. Mindezt azért, hogy be lehessen azonosítani, ha valaki esetleg a veszélyeztetett csoportba tartozónak érzi magát. Ha időben kér segítséget, nagyon sokat tehet önmaga – és gyermeke – lelki egészségéért.
Megnyugtatásul azt szoktam erre mondani, hogy ennek vannak előjelei, nem teljesen derült égből villámcsapásként jelentkezik. Érdemes tudatosítani a rizikótényezőket, mert ezekre oda lehet figyelni és ellene lehet hatni – mint mindig, minden tudatosság kérdése. Az alábbiakban közlöm a debreceni klinikai szakpszichológus, Dr. Török Zsuzsa kutatásainak eredményét, amelyet a debreceni Klinikán szülő nők körében folytatott vizsgálat alapján publikált 2010-ben. Mindezt azért, hogy be lehessen azonosítani, ha valaki esetleg a veszélyeztetett csoportba tartozónak érzi magát. Ha időben kér segítséget, nagyon sokat tehet önmaga – és gyermeke – lelki egészségéért.
“A gyermekágyi lehangoltság esetében rizikótényezőt jelent a nő alacsony iskolai végzettsége, esetleges munkanélkülisége. Veszélyt jelez, ha primipara (először szülő), egyedülálló, koraszülése és műtétes szülésbefejezése volt illetve hozzátartozó nem segítette a vajúdás alatt és szülését szubjektíven nehéznek ítélte.” (Török, 2010, 91.o.)