Kinek javasolt a szülésélmény feldolgozás?

Mindazoknak az anyáknak és apáknak ajánlott, akik

1. a szülésre negatív érzésekkel tekintenek vissza, azt traumatikus élményként élték át, érzelmeik között az intenzív félelem, pánik (sokkos rémület) és a kontrollvesztettség, tehetetlenség érzése jelent meg;
2. úgy érzik nem úgy alakult a szülésük, ahogyan szerették volna, hiányérzet, fájdalom, szomorúság, csalódottság, düh, stb. érzés maradt vissza a szülést követően;
3. az alábbi tünetek egy részét, vagy mindegyikét észlelik önmagukon, vagy partnerükön:

• Elkerülése mindazon helyzeteknek, helyeknek (kórház, nőgyógyászat, orvosi rendelő), személyeknek akiknek vagy amiknek köze volt a szüléshez.
• A szülésre való tudatos visszaemlékezés lehetőségének elutasítása, az erről való beszélgetések hárítása.
• Szülés után a babával való kapcsolat kerülése, a kötődés kialakulásának problémája.
• Hiperéberség, a szülési trauma közben jellemző fokozott aktivációs szint és készenléti állapot tartás fennmaradása, ami egyrészt állandó veszélyérzetben, a veszélyre való beállítódásban, fokozott szorongásban és ingerlékenységben jelentkezik, másrészt testi tüneteket idéz elő pl. alvászavart (elalvási, átalvási zavarok, nem pihentető az alvás), szervi betegségek nélküli fájdalmak (krónikussá váló fejfájás, hasfájás, végtagfájdalmak…), étkezési zavarok (étvágytalanság, falánkság…). Ez az állapot nagyon kimeríti az egyébként is testi és lelki egyensúlyvesztésben lévő szülőket, energia és erő tartalékait felemészti.
• A tudatos emlékezés elkerülése mellett jellemző az emlékbetörések jelenléte, a traumatikus élmény és az átélt érzések akarattól független felidéződése, ismétlődése, újrajátszódása. Emlékbevillanások, filmszerűen lejátszódó jelenetek, rémálmok, szabadon lebegő, kép nélküli rossz érzések jelentkezhetnek.
• Az idő múlásával egyre erőteljesebbé váló tünet a beszűkültség, ami vonatkozhat a tudat (gondolatok) beszűkülésére, az emberi kapcsolatoktól való visszavonulásra,és társul hozzá az elidegenedettség érzése (nincs közöm senkihez, senki nem ért meg) és az érzelmek elvesztésének érzése. A beszűkültség miatt az életminőség is elsivárosodik, a magány és a tehetetlenségérzés állandósul, a külső segítség képzés igénye lecsökken (úgysem lehet rajtam segíteni). Gyakori jelenség a bűntudat és önvád-magát okolja az események rosszra fordulásáért.

Ezek a tünetek nem mindenkinél jelentkeznek, sokszor elfedi őket a mindennapok teendőivel való foglalkozás (amik pótcselekvéssé is válhatnak). 
Sok esetben nem közvetlenül követik a szülést, hanem hetekkel, hónapokkal akár fél évvel később jelennek meg a szülés időpontjához képest, s egy „minden rendben” szakaszt követi az „összeomlás”.

Mikor gondolhatunk arra, hogy a szülés traumatikus hatású élmény lehetett?

• Hirtelen és befolyásolhatatlan orvosi beavatkozások (szülésindítás, sürgősségi császármetszés, eszköz használat a kitolásnál).
• Indokolatlan, az orvossal előzetesen megbeszélt, kifejezetten elutasított és végül mégis engedélyezett beavatkozások-az anya kérésének figyelmen kívül hagyása, az irányítás és döntés jogától való megfosztása.
• Agresszív szülésvezetés, a szaksegítség elutasító, lekezelő, elhanyagoló viselkedése a szülés során.
• Megszégyenülés érzés (milyen anya maga…, ne hisztizzen…típusú  mondatok elhangzása).
• Életveszély megélése-a halál közelségének élménye amikor az anya, a baba vagy mindkettő élete kerül veszélybe.
• Nagy lelki megterhelést jelent ha a baba koraszülött és/vagy intenzív ellátásra szorul.
• Erős fizikai fájdalom és a fájdalom oldásának elmaradása.
• Korábbi elfelejtett, elfojtott traumatikus élmény (fizikai vagy szexuális bántalmazás, invazív orvosi beavatkozás) bukkannak fel és aktiválódnak a szülés során. Ilyenkor egy problémamentes szülés is traumatikussá válik egyrészt az érzések felbukkanása, másrészt a szülésre kifejtett negatív hatása révén (pszichés elakadás miatti komplikációk).

A segítség lehetőségei

Traumafeldolgozó, szülésélmény feldolgozó csoportban való részvétel