Igen, igen, jól látod, nem elírás. Nem csak születést, de szülést is meg lehet élni egy légzés során – nekem személy szerint olyan sok ilyen élményem volt, hogy mire valóban szülni fogok, már régi ismerősként fogom üdvözölni az érzést… 🙂
Begg (1999) egy történetét is felidézném: egy súlyosan depressziós nő kereste meg, akinek óriási nehézséget okozott, hogy ellássa két gyermekét. Már a legelső alkalommal egy reinkarnációs élmény közepén találták magukat: a hölgy ősember volt, aki épp egy barlangban vajúdott. Érezte durva vonásait, és látta maga előtt a megszületett primitív újszülöttet – még a barlang falát is le tudta írni. Mikor gyermekével elhagyta a barlangot, olyan erő töltötte el, amely a nőt a későbbiekben is segítette abban, hogy energikusabbá váljon és jobb anyja legyen a gyermekeinek.
Lehet, tehát, hogy a gyógyítás egy olyan emlék felidézésével történik, ami kapcsolatba hoz minket ősi erőforrásunkkal. Részben én is ezt érzem, hisz a legkevésbé sem félek a rám váró szülésektől, sőt alig várom, hogy összehasonlíthassam az eddig átéltekkel. Ráadásul egy rebirthingben átélt élmény ugyanazzal a megerősítő elégedettséggel tölti el az embert, mint egy beavatkozásmentes valódi szülés, hogy “nahát, megcsináltam!” Leonard Orr kérdésemre, hogy hogyan értelmezzük ezeket a szülésélményeket, azt vetette fel, hogy a magzat azonosul az anyával, és a születés újraélésének egyik formája is lehet ez. Én még egy dolgot éreztem: hogy újabb személyiségrészeim születtek ilyenkor – amelyek a megszületésük által tudatosodtak. Természetesen olyan nőknél, akik már szültek, szülési traumák gyógyító újraírása is megtörténik.
Nagyon fontos, hogy a tényleges, ebben az életben szerzett tapasztalat nem előfeltétele egy ilyen élménynek: a saját példámon kívül – hiszen én még soha nem szültem – Begg (1999) férfiakról is beszámol, akik ezt élték meg.