Minden kismamától azzal köszönök el a szülés előtt, hogy amennyiben ideje-kedve engedi, hadd kapjak én is értesítést az örömhírről és a későbbiekben beszámolót a kapcsolatanalízis megtapasztalt áldásos hatásairól.

Ezekből osztok meg két újabbat.

Ha csak egy dolgot tehetnék meg a várandósság alatt a gyermekemért, az a kapcsolatanalízis lenne.
Soha nem fogom tudni kifejezni a hálámat azért, hogy kísértél ezen az úton!

Ma 5 hónapos a kislányom! Eddig figyeltem, éreztem. Legalábbis igyekeztem. Őt, magamat, magunkat! (ezért csak most születik meg ez a visszajelzés).
Az, hogy dolgozhattam a babámmal a megszületése előtt, nagyon sok mindenben segített/segít át minket a hétköznapokon.
Legtöbbször úgy érzem, hogy ismerjük egymást. És ez nem azt jelenti, hogy szivárványporral meghintett rózsaszín ködös életünk van. A vele való „találkozások” alkalmával ő is megismert engem. Ismeri a félelmeimet, a gyengeségeimet, a küzdelmeimet. És pontosan úgy éljük meg a hétköznapjainkban ezeket a küzdelmeket, mint ahogyan az a pocakban történt. Hátborzongató és egyben zseniális.
De nem csak ez volt a haszna ezeknek az alkalmaknak. Az egyik legfontosabb dolog, amit megtanultam a kapcsolódások alatt, és igyekszem így csinálni mai napig, hogy mindent elmondunk neki, ami történni fog vele. Ez nem azt jelenti, hogy nem sír az oltások alkalmával a rendelőben, vagy ijed meg egy hangosabb társaság kellős közepén, de nagyon hamar megnyugtatható, illetve tudja, hogy jelezhet, ha valami nem oké neki (reagálni fogunk rá).

2 héttel a szülés előtt már kórházban voltam, de nagyon örültem, hogy még akkor is meg tudtunk oldani 2 találkozást. Az egyik ilyen alkalommal „megvizsgáltuk” a magzatburkot, a méhlepényt a köldökzsinórt…stb. Nem minden tűnt ideálisnak és egészségesnek, így annak „gyógyításával” foglalkoztunk, Megkerestük a „sérült” részeket, kerestünk egy számomra pozitív, gyógyító színt, amivel szépen „körbefontam” azokat. A következő ultrahangon az eredmények javultak, így tudott még picit tolódni a császármetszés. Egyébként ezt mai napig alkalmazzuk. Ha nyugtalanabb valamiért Borika, bekuckózunk és kérem, hogy keresse meg a testében, lelkében, érzéseiben azt, ami frusztrálja, ami fáj neki, majd keresünk egy „gyógyító” színt együtt és jól „bebugyoláljuk” vele. Meg szokott nyugodni! 🙂

Nagyon sok példát tudnék még hozni a 9 hónap alatt megélt élményekből, ezek hasznosságáról, de most jöjjön az a „találkozás”, ami a legnagyobb hatással volt rám. A BÚCSÚ…Tiszta, egyszerű, szép búcsú volt! Sajnos nem szülhettem úgy, és akkor, ahogyan és amikor szerettem volna, de nagyon örültem, hogy ezt is „meg tudtuk beszélni”. Azt „jelezte” nekem, hogy neki rendben van így, én pedig nyugodtabban tudtam búcsúzkodni és készülni a vele való találkozásra a nagyvilágban. Megosztottuk egymással az emlékeinket, amiket a pocakban töltött időszakban megéltünk. Nagyon akart jönni (a néha bizonytalan hozzáállásom ellenére is). Magabiztos volt, empatikus és szinte mindig pozitív. Gyógyító volt ő maga is, amikor arra volt szükségem. Nagyon SZÉP búcsú volt! Lelkileg felemelt és ott tartott jó ideig ez az élmény. (És tart most is, amikor “újraélem.”)
Ezután már nem tudtam személyesen menni, de a kórházban folytattuk a születésre, az itthoni életre való felkészülést, apukát is bevonva. Ő is nagyon élvezte és komolyan vette. Az egyik legfontosabb visszajelzés számomra az övé. Gyakran mondja, hogy biztosan azért ilyen, meg olyan a kislányunk, mert „beszélgettem” vele.

De nemcsak ő, hanem a környezetünk is megjegyzi:
– hogy figyel,
– milyen nyugodt,
– milyen kiegyensúlyozott,
– milyen türelmes,
– milyen keveset sír.
Így a kérdésre (amit annyira utálok), hogy jó baba? Nyugodt szívvel válaszolom mindig, hogy igen! 🙂 (néha azért visszakérdezek, hogy amúgy milyen a rossz? És legtöbbször azt a választ kapom: hát az, amelyik sokat sír 🙁 Szerencsére Borika azt is tudja, hogy szabad sírni! 😉

Hálával a szívünkben köszönök/köszönünk mindent! 

A képen egy kapcsolatanalízises babánál járok látogatóban. A kép csak illusztrációként szolgál, nem a cikkben szereplő babák egyike szerepel rajta. Az ő nevüket megváltoztattam. A leveleket volt klienseim engedélyével közlöm.

Az anya-magzat kapcsolatanalízis valami fantasztikus dolog, és hálás vagyok, hogy megtapasztalhattuk a lányommal. Olyan kapcsolat van köztünk, már a kezdetek óta, ami egészen elképesztő. 

Érdekes tapasztalás: az egyik alkalmon azt láttam magamban, hogy Lilla a méhlepénybe fúrja az arcát, úgy aludt. … és ezután az orvosnál az ultrahangon is azt láttuk, hogy a kicsi a méhlepény felé néz, nem mutatta meg az arcát! És egyébként a mai napig úgy alszik el, hogy a takarót az arca elé emeli, belefúrja a kis arcát… 🙂