Sokan vallásos neveltetésük miatt nem engedik közel magukhoz a lélekvándorlás lehetőségének gondolatát. Ez sok gyógyító lehetőségtől tartja őket távol, mert nem csak a kifejezetten előző életek feltárására alapuló terápiás módszereket utasítják el, hanem sok “new age-izmusnak” aposztrofált eszközt is (többek között a kineziológiát és a transzperszonális pszichológiát).
Bár hitről vitázni nem lehet (én legalábbis nem próbálok racionálisan meggyőzni senkit irracionális témákról), hadd idézzek egy amerikai pszichiáter könyvéből (Brian L. Weiss, 1992), aki minden tudományos meggyőződése ellenére saját praxisában találkozott a reinkarnáció bizonyítékaival egy súlyosan szorongó kliense kezelése során.

“Az Ó- és Újtestamentumban voltak utalások a lélekvándorlásra vonatkozóan. I.sz. 325-ben Nagy Konstantin római császár, az anyjával, Helenával közösen eltávolította az Újtestamentumból a lélekvándorlásról szóló részeket. A Második Konstantinápolyi Zsinat, amely i.sz. 553-ban gyűlt össze, jóváhagyta ezeket a változtatásokat és a lélekvándorlás elvét eretnekségnek nyilvánította. Valószínűleg úgy gondolták, hogy ez az elv az egyház növekvő hatalmát enyhítené, túlságosan sok időt hagyva az embernek, hogy a megváltást keresse. De a Biblia eredetijében még megvoltak az utalások, a korai egyház elfogadta a lélekvándorlás elvét.” (29-30.o.)