A súlyfelesleg nem akaraterő-hiány. Még csak nem is alkat. Nem a mozgásszegény-életmód eredménye, nem a helytelen táplálkozásé, nem a nemtörődömségéé.
A súlyfelesleg az energiának egy ilyen módon manifesztálódott formája. Nem jó, és nem rossz. Csak látványos és kézzel fogható a felhalmozott párnák formájában.
Hogy a soványak mégis némi joggal lehetnek önteltek ebben a témában, és érezhetik úgy, hogy ők erősebbek vagy jobbak, az azért van, mert az esetek többségében valóban valamilyen kiegyensúlyozatlanság egyenlíti ki magát, tehát hiányállapot vagy valami elégtelenség áll a háttérben. Ez lehet a máshol is gyakran emlegetett szeretethiány, lehet a félénk ego védekezése egy számára fenyegető világban, lehet a valósággal való kapcsolatban maradás útja (ahogy a súly lehúz a földre), lehet bármi, ami az adott személy számára egy adott probléma megoldása lehet.
A súlytöbblet tehát egy öngyógyító kísérlet, így nem igaz, hogy a ducik, molettek, jó húsban lévők lusták, és elhagyják magukat. Csak nekik ez a technikájuk arra, hogy kezeljenek élethelyzeteket és lelkiállapotokat.
Lefogyni tehát nem fogyókúrával lehet, hanem olyan új módszerek elsajátításával, amelyek bővítik a személy megküzdési repertoárját. A jóga nem azért fogyaszt, mert olyan fárasztó, hanem azért, mert kapcsolatba kerül az egyén a testével és ezáltal szép lassan valami fokozatosan megváltozik benne. Ugyanígy érdemes a lelkünkkel is kapcsolatba kerülni: ha megtaláljuk azt a mögöttes okot, ami elől nassolásba menekülünk, nem fog erőfeszítésbe kerülni szép lassan átalakítani az életünket…

Ui: Ja, és ez persze nem jelenti azt automatikusan, hogy minden sovány ember maradéktalanul boldog! Az ő életükben máshol szomatizálódik (azaz képeződik le testi szinten) az, ami gondot okoz nekik…