Nem, nem a múlttal foglalkozunk. Igaz, a jelent sokszor a múlt határozza meg. Itt a kulcsszó a relevancia: mi az a múltból, aminek jelentősége van a jelenbeli elakadás kapcsán? A múlt feldolgozása nem öncélú: annyiban van jelentősége, hogy tehermentesítse a jelent és új utat nyisson egy szabadabb, teljesebb jövő felé.

Lássuk, mit mond erről Hellinger, akinek bölcs megfigyeléseit igen mérvadónak tartok.

“A múlttal végzett munkának mindig helyes arányban kell állnia az élet rövidségével. Nagy tévedés lenne az élet nyolcvan százalékát arra áldozni, hogy feldolgozzuk a múltat. Az élet mindig tovább halad.” (Bert Hellinger: A forrás nem kérdi, merre visz az útja, 2009, 217.o.)

A gyakorlati terápiás munka során megkeressük (korregressziós technikával) azt a múltbéli eseményt, amely tudattalanul meghatározza a jelenlegi  viselkedés-, és/vagy érzelemmintázatot, gondolkodási struktúrát, és ha megszüntetjük a “gyökérokot”, könnyebbé válik a változás.