Nincs olyan, hogy túl késő vagy korán.

A klasszikus tanács a 20. héttől szól, és heti két alkalmat tekint ideális gyakoriságnak.
Ez e magközelítés abból indul ki, hogy a 20. héttől érzékel a magzat külvilági ingereket, magyarul ekkortól felel meg felfogóképessége a mi fogalmainknak.

Én ezzel azért nem értek egyet, mert a kommunikáció a babával lelki síkon történik, (nem szükséges fizikailag meghallania az üzeneteket), a magzat lelke pedig egyes szerzők (pl. a Dahlke szerzőpáros, 2001) szerint teljesen tudatos, így tökéletesen alkalmas a kapcsolatfelvételre a legkorábbi időponttól kezdve. (A transzperszonális megközelítés szerint már a fogantatást megelőzően is…)

A kapcsolatanalízis pszichoanalitikus alapokon nyugszik eredendően, amely a minél gyakoribb üléseket preferálja. De egyetlen alkalom is több, mintha valaki azért nem vágna bele, mert nem tudja hétköznapi életével összeegyeztetni a heti kétszeri üléseket. Vállaljon mindenki annyit, amennyit tud – a babával történő összehangolódás olyan élmény, amit egyetlen egyszer is érdemes átélni!