Megértem, hogy ez paradoxnak tűnik és nehéz vele mit kezdeni, hisz azon túl, hogy szeretnénk saját etikusságunk és jóemberségünk hiedelmét fenntartani, azt az illúziót is borzasztó nehéz elengedni, hogy a másik Társ, akivel megoszthatóak az igények, megbeszélhetőek a problémák.
De nárcisztikus partner esetén sajnos ez nem így van.
Ezt a rossz hírt hozza Balázs Zsuzsanna cikke A Játékos, a Kiképzőtiszt, Rambo és a Többiek – azaz Mi zajlik a bántalmazó kapcsolatokban? is. (Balázs Zsuzsanna, HVG Extra Pszichológia, 2017/3. szám, 36-39. o.)
Sajnos egy bántalmazó – nárcisztikus – kapcsolatban – “a kölcsönös érdekérvényesítést célzó asszertív kommunikáció” nem alkalmazható az egyenlőtlen hatalmi viszonyok miatt.
“A kölcsönös érdekérvényesítés legfőbb alaptétele, hogy a felek nyíltan és egyértelműen közöljék egymással az igényeiket és az érzéseiket. A saját maguk számára épp ez utóbbiakból előnyt kovácsoló bántalmazók dolgát azonban mindez jelentősen megkönnyíti, mert minél inkább kitárulkozik, minél részletesebben feltárja problémáit az általuk egyre gyengébbnek ítélt partnerük, annál hűvösebbé válnak vele szemben – figyelmeztet P. Evans Szavakkal verve című 2012-es bestsellerében.” (Balázs, 2017, 37. o.)
